Mindannyian tudjuk, hogy vannak soha vissza nem térő pillanatok az emberi életünkben. Erről szól a mai evangéliumi történet is, amikor Jézus gyümölcsöt keres a fügefán, de csak zöld levelet talál rajta. - Miután Jézus a tömeg örömujjongása közben bevonult Jeruzsálembe, fölment a templomba. Ott körülnézett, és mindent szemügyre vett. Mivel már esteledett, a tizenkét apostollal együtt kiment Betániába. Amikor másnap eljöttek Betániából, Jézus megéhezett. Messziről látott egy zöldellő fügefát. Elindult feléje, hátha talál rajta valami gyümölcsöt. De amikor odaért, csak leveleket talált rajta, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. Ekkor így szólt: „Senki se egyék rólad gyümölcsöt soha többé!” Tanítványai is hallották ezt. Nemsokára Jeruzsálembe érkeztek. Jézus bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik a templomban adtak-vettek… Amikor beesteledett, Jézus tanítványaival együtt elhagyta a várost. Másnap reggel, amikor a fügefa mellett vitt el az útjuk, látták, hogy tövestül elszáradt. Péter visszaemlékezve Jézus szavaira, így szólt hozzá: „Mester, nézd, a fügefa, amelyet megátkoztál, elszáradt!” Jézus ezt válaszolta nekik: „Higgyetek az Istenben! Bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja a hegynek: „Emelkedjél föl, és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, az valóban úgy is lesz. Azért mondom nektek, bármit kértek imádsággal, higgyétek, hogy megkapjátok, és el is nyeritek. Amikor pedig imádkozni készültök, bocsássatok meg annak, akire nehezteltek, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa bűneiteket! Mert ha ti nem bocsátotok meg egymásnak, mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” „ (Mk 11, 11 – 15., 20 – 26 ) Nehezen értjük a történetet, pedig nem is olyan nehéz megfejteni. Ez a történet, a mi életünk gyümölcsfájáról szól. Arra irányítja figyelmünket, hogy meg kell becsülni a pillanatot, amikor a világ Megváltója közel jön hozzánk. Márk evangélista megállapítja: Jézus fügét keresett, de nem talált, és nem véletlenül teszi hozzá: „mert még nem érkezett el a fügeérés ideje”. Valószínűleg azért mondja Márk, és mi is szívesen gondoljuk hozzá: hogy még nem, mert szeretnénk a magunk számára megmagyarázni állapotunkat, vagyis, miért nincs még „gyümölcs”az életünkben. Mindenkivel szeretnénk megértetni a helyzetet, hogy legyetek türelemmel lesz termés, de most még nem érkezett el az idő. Mi most még csak virágzó szakaszban vagyunk. De én hiszem és vallom, hogy lesz temés az életünkben, és nem lesz senki, akihez ne jönne közel a feltámadott és élő Jézus, a világ Megváltója, és föl ne kínálná azt az életet, amit Ő hozott a mennyei Atyától. Jézus miértünk ment meghalni Jeruzsálembe, és ezért mi nagyon gazdagok vagyunk gyümölcsökben: szeretetben, hitben, reményben, erőben, megbocsátásban és kegyelemben. Reméljük, hogy amikor eljön az ideje, akkor lesz a mi életükben is sok – sok jó „gyümölcs”.Istenünk! Fordítsd életünket termőre! Ámen.