Cortes, a nagy műveltségű spanyol államférfi igen buzgón hallgatta a prédikációkat. Még az egyszerű plébánosának beszédét is szívesen és figyelmesen meghallgatta. Amikor barátai megkérdezték tőle, hogy egy ilyen nagy műveltségű férfiú hogyan lelheti örömét és kedvét egy pap prédikációkban, így válaszolt: "Ha a pap prédikál, én Jézust látom mögötte, aki veti az ige magvait!" Ennek hallatára talán sokunkban felvetődik a kérdés: Idestova kétezer éve folyik a keresztény igehirdetés a Biblia, keresztény könyvek és prédikációk által, de az eredmény nem áll arányban ezzel az erőfeszítéssel. Vajon mi a magyarázata annak, hogy mi emberek nem lettünk jobbak. Hol a hiba? A Magban? Isten igéjében? Vagy a talajban, - az ember lelkében? - - Abban az időben Jézus elment hazulról és leült a Genezáreti - tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!” ( Mt 13,1 – 9 ) Jézus többször hasonlítja az Isten Igéjét a maghoz, gabonamaghoz, búzamaghoz. Ha tehát az Ige bekerül egy ember szívébe, mint mag a földbe, az erejénél fogva kezd el ott csírázni, kezd növekedni, és terem szeretetet, hitet, reményt. Isten számon tartja az Ő mennyei magvetését, az emberszívek talajában. Nos, az a mag nem hiába van ott, egyszer elvégzi a munkát abban a szívben! Jézus elbeszéléséből látjuk, hogy a magvető szándékosan hinti a magot. Tudja, ismeri az elvetett mag fenyegetettségét. Tudja a talaj ellenállását. Mégis vet. Vet a jól megdolgozott talajra úgy, hogy tudja, a magok kicsíráznak, pompásan növekednek majd, és igen termést is lehet várni. De vet úgy is, hogy tudja, jöhet jégeső, nagy meleg, vihar, és tönkretehet mindent. Tudja, nem hiábavaló vetni. Tudja, hogy nem adott minden feltétel, de mindennek ellenére, minden emberi erő ellenállása ellenére lesz valami termés. Jézus nem rejtette véka alá azt a véleményét sem, hogy igéjének eredménytelensége legtöbbször a hallgatók; a befogadók magatartásában keresendő. Hányszor megyünk úgy haza a templomból, hogy otthon, nem is tudjuk már, mit hallottunk. Ennek ellenére Isten nem sajnálja a magot. Hinti bőven a jó földbe, hinti még akkor is, ha útfélre vagy köves helyre, vagy pedig tövisek közé esik. Nekünk iparkodnunk kell jó talajjá válnunk az isteni Ige befogadására, és az Atya örömére kell élnünk, jó és bőséges termést kell hozunk. Kérjük Istent, adjon nekünk készséges szívet tanításának befogadására, hogy életünk termést hozhasson!