Mindannyiunk életében vannak krízis helyzetek, folyamatok, betegségek, amelyek felborítanak mindent, sőt ezek miatt megkérdőjeleződik a jelenünk és a jövőnk egy – egy területe is. Van, hogy úgy érezzük, inog, recseg minden életünkben. Azonban vegyük észre, hogy Isten soha nem akarja a szenvedést, a betegséget, és amikor megengedi, és nehézségek közé enged minket, akkor azért teszi, mert egy életbevágó felismerést szeretne nyilvánvalóvá tenni a számunkra. Az éltünkben megengedte a vírust, de itt van a vírus elleni vakcina is. Mit gondoltok, maguktól jöttek rá a feltalálók az ellenszerre? Nem! Isten segített rátalálni, azért, hogy sokkal nagyobb rossztól mentsen meg minket. A mai éltünkben megengedte a háborút is, de itt van a háború ellenszere a béke is. Isten adott, és most is ad minden esetben fordulópont az emberiség életében, ( ha az emberiség is akarja ) megszabadulhat a rossztól, a bajoktól, a háborútól. Isten azt szeretné, hogy ebből az állapotból sikerüljön valamilyen módon lelkileg – testileg megerősödve, életképesen kikerülnie az emberiségnek, és egyáltalán nem akarja, hogy összeroppanjunk, meghaljunk. A szabadulás lehetőségét megadja mindig az Isten. De vajon akarunk - e szabadulni a rossz élethelyzetekből? Vajon akarunk – e szabadulni a bűneinktől, akarunk - e változtatni életünkön? A mai Evangéliumban is olvashatjuk, hogy emberek mentek Jézushoz, hogy megszabaduljanak a rossz állapotukból. – „Kafarnaumi tartózkodása idején Jézus a zsinagógából jövet betért Simon (Péter) házába. Simon anyósa éppen magas lázban szenvedett. Mindjárt szóltak is neki az érdekében. Jézus a beteg fölé hajolt, parancsolt a láznak, és a láz megszűnt. A beteg azonnal fölkelt, és szolgált nekik. Amikor megvirradt, Jézus kiment egy magányos helyre; a népsokaság pedig keresésére indult, és meg is találta. Tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük. Jézus azonban így válaszolt: „Más városoknak is hirdetnem kell Isten országának evangéliumát, mert ez a küldetésem.” Azután folytatta tanítását Galilea zsinagógáiban. ( Lk 4,38 – 44 ) - Tanuljunk Péter anyósától. Amikor „megszűnt a láza, szolgált nekik.” Jó ha látjuk, hogy Istennek semmi értékeset nem tudunk adni, egyedül csak önmagunkat, szolgálatunkat és engednünk kell, hogy megmentsen bennünket. Nincs annál szomorúbb, mint amikor valaki segítségre szorul, de nem akarja, hogy megmentsék. Ne tegyük lehetetlenné, hogy Isten segítsen rajtunk! Azon az emberek lehet segíteni, aki engedi, hogy segítsenek rajta, aki eljut odáig, hogy ő önmagától nem talál kiutat. - Az biztos, hogy jó a Kormányos, és minden viharban vigyázni fog ránk. Igaz az is, hogy mivel szeret minket az Isten, mindig fog figyelmeztetni, hogy eljussunk végre odáig, hogy kiáltsunk Hozzá.