A mai vasárnapon Jézus megkeresztelkedéséről hallunk az evangéliumban. Jézus beáll a bűnösök sorába. Ő, aki soha nem követett el bűnt, magára veszi a mi bűneinket, és ezzel tulajdonképpen megkezdi kereszthordozását, vállalja helyettünk a büntetését. „Abban az időben Keresztelő János ezt hirdette: „Aki utánam jön, hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy lehajoljak és megoldjam a saruszíját. Én vízzel keresztellek titeket, ő pedig Szentlélekkel keresztel majd meg benneteket!” Ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelkedett Jánosnál a Jordánban. És mindjárt, amint feljött a vízből, látta, hogy megnyílik az ég, és a Lélek, mint egy galamb, leszáll rá. Az égből pedig szózat hallatszott: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned kedvem telik!” ( Mk 1, 7 – 11 ) Az egész földi életünket meghatározó adottságokon és tulajdonságokon túl, az lehet a mi legfőbb és legdöntőbb jellemzőnk, hogy Isten gyermekei vagyunk. Hogy nem csak egy földi apának és anyának vagyunk a gyermekei, függetlenül attól, hogy hány évesek vagyunk, hanem a világteremtő, örökkévaló, élő Istennek is a gyermekei vagyunk. Mi nem csupán testből és vérből vagyunk, hanem Isten adott belénk lelket, s ezért tartozunk Hozzá is, és vagyunk az Ő gyermekei is! Ennek az öröme beragyoghatja ezt az új évünket, életünket is. Bármi történhet velünk és körülöttünk, újra meg újra belekapaszkodhatunk Istenbe, aki soha nem hagy magunkra, mert mi a gyermekei vagyunk! Mondjátok testvérek, lehet ennek nem örülni? Miért látszik ez az öröm annyira ritkán rajtunk? Nem kellene ezért mindennap hálát adni? Isten gyermekének lenni nagy ajándék, mert nemcsak testi, hanem lelki értelemben is van egy családunk. Tartozunk valahová, tartozunk valakikhez. De nagyon nem mindegy, hogy kihez. Ha azt mondjuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor ezt Isten és egymás iránti szeretetünkkel be is kell bizonyítanunk! Őrizzük meg a keresztségkor kapott kegyelmet! Őrizzük meg az egységünket a mennyei Atyával, a Fiával Jézus Krisztussal, és a Szentlélekkel. Különösen ma, de minden egyes nap köszönjük meg a Szentháromságnak azt, amit a szent keresztségben tett velünk. Legyünk hálásak a szüleinknek, hogy elvittek minket megkeresztelni, és mert a szent hitben neveltek minket. A szüleink teljesítették a keresztelésünk alkalmával tett ígéreteiket. Most rajtunk a sor, hogy mint Isten gyermekei, legyünk hűségesek Istenhez, egymáshoz, és ahhoz a közösséghez, ahová tartozunk.