Akik húsvét reggelén az elsők között találkoztak a feltámadt Jézus Krisztussal, az Mária Magdolna volt. Tudjuk, hogy minden ember életében nagy különbség van az út eleje és az út vége között, ez történt Máriával is. Olvashatjuk az Evangéliumban, hogy két pont között ott van a nagy fordulat Mária Magdolna életében, amikor találkozott a feltámadt Jézus Krisztussal. „Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester… Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. ( Jn 20,11-18 ) Mária Magdolna a sírbolton kívül állt és sírt. Mire gondolt? Arra, hogy elvitték, ellopták Jézus holttestét a sírból. Elfutott, hogy megmondja a tanítványoknak. Amikor Péter és János elment, Mária még maradt, és sírt. Siratta a Jézust. Siratta, mert tudta mi mindent köszönhet Jézusnak: megszabadította őt a bűneitől, és vissza adta számára a békességet, a biztonságot. Most mindent elveszettnek látott. Mária Magdolna el volt keseredve, és kétségbeesett, de nem tágított, mert ösztönösen érezte, hogy a sír közelében kell maradnia. Érezte, hogy akit szeretünk, azt nem veszíthetjük el. Jól érezte, mert meglátta Jézust, akit először nem ismert fel, de amikor a nevén szólította, földre borulva imádta Őt. Mária Magdolna kitartását, szeretetét, hitét, és a miénket is, mindig azzal jutalmazza Jézus, hogy ott áll mellettünk. Amikor észrevette, eltűnt Mária Magdolnából a félelem. Amikor mi is megtapasztaljuk Jézus jelenlétét, és amikor felismerjük az élő, feltámadt Jézus Krisztust a maga valóságában, belőlünk is el fog tűnni a félelem. Jézus mindig megmutatja önmagát annak, aki szereti Őt! Maradjunk Jézussal, és egymással közösségben. Legyen szeretetünk, hitünk, és reményünk! Fogadjuk el a csodát, és akkor a Feltámadás életünk része lehet! Ámen.