Jézusra van az embereknek szüksége. Az "Ő" nem más, mint ISTEN FIA, aki elhozta az életet, és aki ma is elhozhatja azt, minden az igazi életet kereső léleknek. Nem elég a vallásos hangulat, a magas röptű vagy mélyen szántó elmélkedés. AZ ÚJ ÉLET AZ IGAZI ÉS A TELJES ÉLET Ő BENNE VAN. Az Ő személyéből adatik, hitből hitbe. Ahogy Ő Isten gyermekeként, Egyszülött, páratlan Fiúként élte földi szenvedésteli életét, úgy Ő általa, ŐT követve, behívva az életünkbe mi is isteni életet élhetünk. Ez az evangélium szíve, és a mély mondanivalója ma is. Krisztusnak megkülönbözetett a helyzete, MERT BENNE TEREMTETETT MINDEN. Az Úr Jézus Krisztus Isten egyszülött Fia. Bizonyos értelemben minden hívő Isten fia, de az Úr Jézus úgy Isten Fia, ahogyan az nem igaz senki másra. LÉTEZETT AZ EGESZ TEREMTES ELŐTT ES FELETTE ÁLL. Övé a kiválóság és uralkodás rangja. Annak a kifejezésnek, HOGY ELSŐSZÜLÖTT MINDEN TEREMTMENY FELETT, semmi köze sincs itt a szüléshez. Egyszerűen azt jelenti, hogy Ő Isten Fia, örök kapcsolat által. Ez a helyzet elsőségének a címe, és nem az időé. Az Úr Jézus nem teremtmény, hanem Teremtő. Ebből a versből azt tudjuk meg, hogy minden az egész mindenség, nem csak ŐÁLTALA hanem ŐBENNE ÉS ŐRÁ NÉZVE TEREMTETETT. Teremtéshez szükséges a hatalom, az Ő Lényében volt. Ő volt az építész. Majd olvassuk, hogy minden Ő ÁLTALA TEREMTETETT. Ige úgy beszél róla mint a teremtés cselekvőjéről. Pál apostol hangsúlyozza, MINDEN KRISZTUS ÁLTAL TEREMTETETT. MINDEN A MENNYBEN ÉS A FÖLDÖN. A LÁTHATÓK ES A LÁTHATATLANOK. Lathataltan dolog alatt azt érti, hogy magaban foglalja a királyi székeket, uraságokat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Úgy gondoljuk hogy ezek angyali lényekre vonatkoznak. Pál kijelenti, hogy az Úr Jézus Krisztus az angyalok teremtője, lényegében valamennyi lényé, láthatóké és láthatatlanoké egyaránt. ELŐBB VOLT MINDENNÉL, ÉS MINDEN Ő BENNE ÁLL FENN. Az előtte való mondatok ezek “ADJATOK HÁLÁT AZ ATYÁNAK, AKI ALKALMASSÁ TETT TITEKET ARRA, hogy a SZENTEK ÖRÖKSÉGÉBEN, a VILÁGOSSÁGÁBAN RÉSZESÜLJETEK.” Testvérek, eszerint van olyan emberi állapot, amikor mi, emberek nem vagyunk alkalmasak arra, hogy befogadjuk a világosságot! Élünk a sötétségben és így vagy úgy jól is érezzük magunkat benne. Az ember észrevétlenül is ellent tud állni Isten világosságának, nem csak tüntetően, nagyhangúan, hanem csöndben és észrevétlenül – hogy úgy tűnik, mintha minden rendben lenne az életében.Mert az ember elnyomja az Ő halk és szelíd szavát, és a magunkkal vagyunk tele, amiben ott van a telhetetlenség, a szeretetlenség, az önzés a nagy és lobogtatott igazságaival mindig, amikor a mi igazunkról és nem arról az igazságról van szó, ami őbenne jön közel. A VILÁGOSSÁG KRISZTUS! Nagydolog, ha valóban be akarjuk fogadni ŐT az életünkbe, tényleg helyet akarunk teremteni ott számára. Milyen nagy evangélium most ezért, hogy múlt időben, de jövő időt, lehetőséget idézve halljuk: Ő TETT MINKET MÁR ALKALMASSÁ ARRA, hogy a SZENTEK ÖRÖKSÉGÉBEN, a VILÁGOSSÁGBAN RÉSZESÜLJÜNK. Aki úgy él, hogy tudja, mindene Istené – az megkapja mintegy magától az élő Jézust is! Eljön Krisztus az élete útján! Utána megy, bekopogtat ajtaján, üzen számára, megérinti a szívét, elgondolkoztatja, megfeddi, új életre támasztja – mi mindent tesz! Egyszer csak ott van és kiderül, hogy Ő a MI ÖRÖKSÉGÜNK. A folytatás így hangzik: “Ő SZABADÍTOTT MEG MINKET A SÖTÉTSÉG HATALMÁBÓL.” Gondolnánk, itt ugyanarról van szó – ám mélyebbre nyúl, s megint egy múlt idejű mondattal, a lehetőségeinkre is emlékeztet. Ha egyszer megtörtént, miért ne történhetne megint? Ha egyszer eltévelyedett, miért ne újulhatna meg? Krisztusban valóban Isten készítette el erre a lehetőséget – amíg itt vagyunk, minden napon a világ végezetéig…! Testvérek, nagy a hatalma a sötétségnek. Emberek bekerülnek sötét üzelmekbe, függőségekbe, paráznaságokba, különböző bálványimádásokba, s amikor szeretnének szabadulni, nem tudnak. Könnyű beletévedni a mocsárba, kijönni már sokkal nehezebb. “Ő SZABADÍTOTT MEG A SÖTÉTSÉG HATALMÁBÓL” – miért ne kaphatnánk mi is újat? Hány emberi élet vár erre! Nem elég a sötétségre nemet mondani – e nélkül persze nem lehet elindulni sem – de Isten szabadítása abban áll, hogy tőle jobb tartalmat kapunk annál, mint amivel magunk meg tudtuk tölteni életünket. Engedjük hát ŐT cselekedni – hadd töltsön meg minket új lényeggel! Adjon új gondolatokat; értelmesebbeket, nemesebbeket, hasznosabbakat, igazabbakat és szeretettel telibbeket! Ő így szabadít meg: leoldja bilincseinket és megmutatja, miben áll a szabadság!Van hatalma hozzá, mert BENNE VAN ELEJTVE MINDEN ISTENSÉG, MINDEN HATALMAVAL EGYÜTT, AKI MAI URALKODIK. Uralkodásának célja, hogy ne maradjunk a sötétségben a bűneink miatt. Lehetőségünk van a kegyelem ideje alatt a világosságban megújulni, újjászületni hogy az élő Krisztus Szentlelke tanítson meg minket mindenre. Éljünk hát, mint a világosság gyermekei ebben a sötét, démonizált világban, mások javára, és az Úr Jézus dicsőségére, EGY VILÁGÍTÓ CSILLAG ÉLETET.