JÉZUS PÉLDÁT HAGYOTT RÁNK

ALÁZZÁTOK MEG TEHÁT MAGATOKAT ISTEN HATALMAS KEZE ALATT, HOGY FELMAGASZTALJON TITEKET ANNAK IDEJÉN. (1 Péter 5,6 )

Ma olyan tanítással nézünk szembe, amit egy életen át kell tanulni  a hívő embernek, a tantárgy az ALÁZAT a tanító a mi MESTERÜNK és az ÉLETHELYZETEK. Hatalmas ígéret van mögötte. De addig nem lehet miénk, amég ez nem valóság a hívő ember életében. Mert BŰN az, hogy nem akarjuk magunkat megalázni az Úr előtt, és senki előtt sem, mert mi akarunk uralkodni. A megtérés az a fordulat, amikor az ember leborul az Isten hatalma előtt, és rádöbben arra, hogy Isten akarata gyógyító és szent akarat; és az Ő hatalma, amely életet teremtő és újjáteremtő hatalom, nem ellenünk, hanem értünk van, ahogy ezt Krisztusban megmutatta. A MEGSZENTELŐDÉS PEDIG AZ A TUDATOS MUNKA, AMELYBEN AZ EMBER NAPONTA TANULJA MEGALÁZNI MAGÁT AZ ÚR MEGVÁLTÓ HATALMA ELŐTT. Minden békesség forrása ez. Nyugtalan a szív, amíg nem borul le az Úr előtt. Magamat soha nem tudom felemelni oda, ahová csak Ő tud felmagasztalni.„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején" (1Pt 5,6).
HA MEGALÁZZUK MAGUNKAT, ISTEN FELEMEL. Az alázatosság megbecsüléshez vezet: AZ ALÁZAT A FELEMELTETÉSHEZ VEZETŐ ÚT. Isten keze, amely megaláz minket, egyben várja is, hogy mikor emelhet fel, AMIKOR VAGYUNK MÁR ELÉG ERŐSEK AHHOZ, HOGY ÁLDÁSÁT ELVISELHESSÜK. A győzelem ára a meghajlás. Sokan hajlonganak az emberek előtt, mégsem kapják meg a remélt előnyöket. Aki azonban Isten keze alatt alázza meg magát, azt az örökkön örökké kegyelmes Úr meggazdagítja, felemeli, megsegíti és megvigasztalja. Mert az Úr a gőgösöket megszégyeníti, de az alázatosokat felemeli. KI KELL VISZONT VÁRNI, AMÍG ELJÖN A FELEMELTETÉS IDEJE. Alázzuk meg MOST mindjárt magunkat, és tegyük ezt, mindig újra és újra, akár rajtunk van éppen az Úr próbáló keze, akár nincs. Ha az Úr hatalmas keze lesújt ránk, ne akarjunk mást tenni, mint hogy ezt teljes alázattal elfogadjuk. Az Úrtól való felmagasztaltatás azonban majd csak „ANNAK IDEJÉN" jön el, és egyedül Isten tudja, mikor jön el az arra legalkalmasabb idő. Miért kiáltozunk türelmetlenül az áldás után? Talán idõ előtt akarjuk a tisztességet? Nem arcátlanság ez? Bizonyára még nem váltunk igazán alázatosakká, mert különben tisztelettel és csendben várnánk Isten áldására. Tegyük hát ezt, ŐRIZZÜK SZÍVÜNKBEN AZ ÚR IGÉJÉT, KÖZBEN VIGYÁZZ A SZOLGÁLATRA, AMELYRE VÁLLALKOZTÁL, REMÉNYKEDJ AZ ÚRBAN ÉS LÉGY ERŐS, REMÉNYKEDJ AZ ÚRBAN... a többit bízzuk Istenre!Ámen