Valószínű, előfordult már életünkben, hogy részvétlenek voltunk. Gyermekkorunkban, volt még bennünk részvét, de az évek alatt majdnem elfogyott... - „A húsvéti ünnepekre Jézus fölment Jeruzsálembe. Volt Jeruzsálemben az úgynevezett Juh - kapu mellett egy fürdő, amelyet héberül Beteszdának neveztek. Öt oszlopcsarnoka volt, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, sánták és bénák. Volt ott egy harmincnyolc éve beteg ember is. Jézus látta, ahogy ott feküdt, és megtudta, hogy már régóta beteg. Megszólította: „Akarsz - e meggyógyulni?” A beteg azt felelte: „Uram! Nincs emberem, aki levinne a fürdőbe, amikor mozgásba jön a víz. Mire én odaérek, már más lép be előttem.” Jézus erre azt mondta neki: „Kelj föl, vedd ágyadat, és járj!” Az ember azonnal meggyógyult. Fölvette ágyát, és járni kezdett. Aznap éppen szombat volt. A zsidók ezért rászóltak a meggyógyított emberre: „Szombat van; nem szabad az ágyadat vinned.” Ő azonban így válaszolt nekik: „Aki meggyógyított, azt mondta nekem: Vedd ágyadat, és járj!” Megkérdezték tőle: „Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked, hogy vedd ágyadat, és járj?” A meggyógyult ember azonban nem tudta, hogy ki volt az. Jézus ugyanis továbbment, amikor tömeg verődött össze a helyszínen. Később Jézus a templomban találkozott a meggyógyított emberrel, és ezt mondta neki: „Látod, most meggyógyultál. Többé ne vétkezzél, hogy valami nagyobb bajod ne essék!” Az ember elment, és elmondta a zsidóknak, hogy Jézus volt az, aki meggyógyította őt. A zsidók üldözték Jézust, mert mindezt szombaton cselekedte. ( Jn 5, 1 – 16 ) „Nincs emberem!” Egy rövid mondat, de micsoda mérhetetlen lelki szenvedés van benne! Egy ember, aki vár arra, hogy valaki észrevegye, valaki lehajoljon hozzá, megfogja a kezét, szóba álljon vele. Jönnek - mennek körülötte az embertársai, de nincs senki aki őt felkarolná, és egy méterrel arrébb tenné... Mindenki cserbe hagyta. Csak egy ember kellett volna hozzá, hogy megoldódjék az élete problémája, de nem volt ilyen ember! Pedig arra számított, részvétből és szeretetből segíteni fog valaki. A hosszan tartó betegsége alatt, teljesen magára maradt. Így magára maradni egy embernek: embertelen dolog! - Igazi kereszt az: - amikor nincs senkink, aki megsajnálna és szeretne. - Egyszer csak jön Jézus, és mondja: „Én itt vagyok, ne félj, nem vagy egyedül. - Amikor Jézus segíteni akar, legyen bátorságunk, és engedjük meg, hogy segítsen rajtunk! - Értsük meg, - a kereszt elől nem menekülhetünk el! - Ne csodálkozzunk azon, ha csak egy valaki fog segíteni. - Csak ez az egy Valaki fog segíteni, és csak ez az egy fog megkönyörülni rajtunk. Tudjátok miért csak egy? - Mert mindenki más lázad, tiltakozik a kereszt ellen. Csak ez az egyfogja megkérdezi: „Akarsz - e meggyógyulni?” - Jézus tudja, hogy amikor valakinek ennyire „nincs embere”, akkor annyira elkeseredett lesz, hogy nem is akar már meggyógyulni. - Örüljünk annak, hogy Jézus segíteni akar rajtunk is! Köszönjük meg Neki, hogy nem megy el mellettünk, - bűnös, beteg emberek mellett, - hanem mindig meglát bennünket: elesett, rászoruló, gyenge embereket. Jön, mert elő akarja segíteni tisztulásunkat, és meg akar gyógyítani bennünket. Legyünk hálásak azért, hogy nem vagyunk egyedül. Köszönjük!