Biztos előfordult már veletek is, hogy elkértétek valakinek a telefonszámát, de ez még csak az érdeklődésnek egy első folyamata volt. Ha azután fel is hívtuk, az már több volt az előbbinél. De, még több, ha már ott álltunk az ajtaja előtt, be is kopogtunk vagy bementünk. Tudjuk mindannyian, milyen sokan vannak, akik csak kérnek, mindig csak kérnek, aztán eltűnnek. Sokkal kevesebben vannak azok, akik fel is kerestek már, és még kevesebben, akik már be is kopogtak, zörgettek hozzánk. Amikor mi, egy kicsit erősebben kopogtatunk be valahová, a házigazda már tudja, hogy ez azt jelenti, hogy a kopogtatónak van valami problémája, és megoldást szeretne kapni valamire. - - A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle. Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.” ( Mt 7, 7 – 12 ) Szinte feltűnő, milyen sokat beszél Jézus az imádságról. Mindig újra előveszi tanításaiban ezt a kérdést, és mindig újabb oldaláról világítja meg a számunkra. Ebből az látszik, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít Jézus az imádságnak. Szinte magától értetődő, hogy a hívő ember imádkozik. Bizonyára mi is mindnyájan imádkozunk valahogyan. Csak most éppen az a kérdés: hogyan? Helyesen - e, jó - e, ahogyan mi imádkozunk? Valószínű, hogy nem imádkozunk jól. Az imádság az Istennel való egész kapcsolatunknak a legelemibb és legalapvetőbb kapcsolata kellene, hogy legyen. Mi legtöbbször vagy mindig, az imádságainkban csak kérünk. Keressük mi az Istent, zörgessünk, de a megoldást nem, esetleg csak néha, vagy egyáltalán nem tudjuk elfogadni Tőle. Pedig teljesen Istenre kellene bízni magunkat. „Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle. Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki?” Az biztos, hogy aki kér Istentől, az kap is. Olyan nincs, hogy Isten a kérést semmibe veszi. De olyan lehet, hogy nem éppen azt kapja az ember amit kért, de kapni akkor is kap valamit. Talán valami mást kapunk, de mindenképpen olyat kapunk, ami a javunkra fog válni. Visszatekintve az életünkre láthatjuk, hogy az imádságban kértek helyett, sokkal jobbat, többet, és nagyobbat kaptunk. Istenünk! Köszönjük szeretetedet, és az egész életünk sok - sok meghallgatott imádságát! Köszönjük, hogy mindig tudtad, mi lesz jó nekünk, mi által lesz békés, boldog, gazdag és áldott az életünk! Köszönjük!