Abban az időben, amikor Jézus bement Kafarnaumba, egy (pogány) százados járult eléje, és így szólt: „Uram, szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. ( Mt 8, 5 - 8 ) - Nem vagyok méltó... Egyszerű szavakat mond ez az ember, de a szíve mélyére tekinthetünk be. Mit érthetett ez az ember azon: Uram, nem vagyok méltó, hogy az én házamba gyere. Ezzel a mondattal azt árulja el, hogy ő hiszi, Jézus megtudja a távolból is gyógyítani a szolgáját. Abban az időben ez különösen nagy dolog volt, hogy egy pogány ember így gondolkozott, és így beszélt. Ez a magas rangú római katonatiszt, alázattal beszél Jézushoz, annyi figyelmesség, tapintat, sőt szeretet van benne, hogy nem akarja fárasztani Jézust. Ez a százados, amikor azt mondja: „Uram, nem vagyok méltó”, hogy az én házamba gyere, nem magát félti Jézustól, hanem Jézust óvja önmagától, aki pogány és bűnös. - Mi sokszor magunkat féltjük Jézustól. Ki ne derüljön a környezetünkben, hogy szimpatizálunk Jézussal. Látványosan ne jöjjön hozzánk, és ne legyen velünk. Valahogy titokban, és tisztes távolságban maradjon, mert még elmarasztalás érhet minket Őmiatta. - A százados a bűnössége miatt mondta: „nem vagyok méltó”... Jézus közelében ő tudja, hogy tele van bűnnel. Jézus tiszta és szent, a Szent Isten Fia, ő pedig bűnös ember, és a kettő együtt, egy házban, nem tartózkodhat. - Ugyanaz a gondolat van a századosban, ami Péter apostolban is volt, amikor megdöbbenve ezt mondta: „Uram, eredj el tőlem, mert én bűnös ember vagyok”. Jézus tisztaságát, jóságát látva, egyszerre a bűnei jutnak eszébe. Talán minket sem a Jézustól való félelem tör össze, hanem az Ő mérhetetlen jóság, az az érthetetlen kegyelem, irgalma, ami árad belőle. Talán mi is érezzük, tele vagyunk bűnnel, ezért nem lehetünk Vele egy házban. Érezted már vagy ki is mondtad: Képtelenség, hogy Te énvelem együtt légy! Hol vagyok én tőled? Te tiszta vagy, nekem pedig nagyon sok a bűnöm. - Nekünk vajon van - e bűntudatunk? Isten különös ajándéka az, amikor egy embernek bűntudata van. Aki, ki tudja mondani őszintén: Uram, nem vagyok méltó, semmi jót nem érdemlek Tőled, egyedül csak a szeretetedben, kegyelmedben bízom, és abban, hogy meggyógyítod a lelkem. - Ha ebben az adventben tudunk szeretettel viselkedni az élet elesettjeivel szemben, és az ítélkezéseink helyet inkább imádkozunk. - Nem magunk gyógyulásáért kell, imádkozzunk, hogy meggyógyuljunk, hanem másokért, akkor ráadásként mi is meg fogunk gyógyulni. - Ha tudunk embertársaink felé alázatosak, aggódók lenni, akkor mi is elnyerjük Jézus tetszését. Akkor hozzánk is el akar jönni Jézus, és velünk akar lenni. Akkor szimpatikusak leszünk mi is Neki, és számunkra eljön az a pillanat, amit várva vártunk, de eddig nem teljesedett be. - Lássuk be, hogy több mint kettőezer év után is, tanulhatunk ettől a századostól.- Jézusom! Valóban nem vagyunk méltók, hogy hozzánk jöjj! De, ha jönni akarsz, előbb bocsásd meg a bűneinket, és add, hogy meggyógyuljon a lelkünk!