JÓ ÉS IGAZ AZ ÚR

AZ A GYŐZELEM, AMELY LEGYŐZTE A VILÁGOT, A MI HITÜNK. (1János 5,4)

Az előttünk álló heti kijelölt Ige ez. Micsoda hatalmat rejt ez a mondat. Győztesek lehetünk hit által. Ki ne vágyna erre? Ez az Ige arra hív, hogy lássuk hitünket győztes hitnek! Először is tegyük a helyére, hogy mit is jelent „LEGYŐZNI A VILÁGOT ”! Természetesen nem világuralmat jelent, hisz a „világ” az apostol gondolkodásában nem területileg értendő! Tanításuk szerint Isten helye fönt van a szellemvilágban, itt lent pedig az embervilágban a gonoszság erői nyomán bűn van, sötétség és mocsok. Ezt érti tehát János apostol a „VILÁG ” alatt. Levelében sokszor hangsúlyozza, hogy Isten igenis szereti ezt a világot, ezért született közénk emberként! Ő itt van mellettünk küzdelmeinkben, és azt akarja, hogy az Ő szeretete rajtunk keresztül átjárja a világot, ahogyan az élesztő átjárja a tésztát! Így értsük mi is ezt a „VILÁG FELETTI GYŐZELMET ”: ez győzelem a sötétség fölött, a kilátástalanság, a bűn, a gonoszság, a világ erői fölött! Hadd hozzak ide János szavai mellé egy másik igét, ami segít nekünk mindezt képekben is meglátni. Dávid ezzel a zsoltárral imádkozott, miután Isten megmentette őt ellenségei kezéből: „Te gyújtasz nekem mécsest, Uram, fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben. Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.” (Zsolt 18,29k). Három gyönyörű kép beszél itt a győzelemről! Isten mécsest gyújt, fényforrást ad nekem a sötétben, győzelemre segít a rablók, az engem kifosztani akarók ellen, és győzelmet ad a magas falak fölött, segít túljutni bezártságon, akadályokon! Mindannyian ismerünk ilyen helyzeteket. Voltunk már (és talán vagyunk sokszor) kilátástalan helyzetben, sötétben, félelemben, tele aggódással, hogy mi lesz velünk, mi lesz a szeretteinkkel, és jól tudjuk, milyen szorító tud ez lenni. Voltunk (vagyunk most is) a gyász terhe alatt, a veszteség sötétjében… És ismerjük a kifosztottság érzését is, amikor elrabolják értékeinket, akár a megfoghatót vagy éppen a lelki kincseinket, és marad nekünk utána az üresség, kiszolgáltatottság. Vagy gondoljunk a kőfalainkra. Falakra, amik elválasztanak egy célunktól, amik akadályoznak, bezárnak minket – milyen magasak és erősek tudnak azok lenni!Lehetséges ez? – Igen, de csak együttműködésben Istennel! Lehetséges azért, mert Istennel minden lehetséges! Mindkét igében hallottunk erről az egyetlen feltételről! János apostol úgy fogalmazott: „AKI ISTENTŐL SZÜLETETT, LEGYŐZI A VILÁGOT.” Tehát aki lelki értelemben Tőle származik, aki hisz, vagyis kapcsolatban van Vele, a lelki újjászületés fürdője által, a legnagyobb erővel! Ugyanezt találjuk a zsoltárban is: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.” Nem egyedül, hanem veled, ha Te segítesz!Számtalan történet megörökíti, amikor Isten népe győzni tudott külső vagy belső ellenségei fölött. De minden ilyen esetben az Istenhez való kapcsolat volt a mentőöv! Amikor Isten hív minket az Ő szolgálatára, Vele való együttműködésre, mi pedig hiszünk benne, érteni és követni akarjuk, akkor Ő nem vesztest akar csinálni belőlünk! Ő minket nem valami vesztett csatába hív, nem azt akarja, hogy a hívő örök vesztes, „lúzer” legyen! Ellenkezőleg! Ő a nagy háborút már régen megnyerte, hiszen feltámadása győzelem volt a halál és sötétség erői felett! A „VILÁG FELETTI GYŐZELEM ” már megtörtént. Mi pedig ezt tudva vívhatjuk saját küzdelmeinket, egy Győztes oldalán!