„Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.”

Példabeszédek könyve 18:24

Ki tudja hányszor végignézted már a Jóbarátok összes epizódját. Tanulás előtt, után, néha helyett is, házimunka közben, és csak úgy, szórakozásként, mert még mindig megnevettet, és sokszor el is gondolkodtat a lét nagy kérdésein. Most is füledben cseng a főcímdal, a ritmusát dobolod a lábaddal és közben dúdolsz csendben magadnak: „I'll be there for you...” (Ott leszek, hogyha szükséged lesz rám)

Mert kell egy csapat, nem élhetsz magányosan. Kell, hogy tartozz valahová a családodon kívül is. Kellenek hasonló korú, érdeklődésű emberek, akikkel meg tudod osztani a szürke hétköznapok komor varázsát. Kellenek barátok, „jóbarátok”, akikkel együtt sokkal könnyebb. Akik melletted állnak és hisznek benned akkor is, amikor mindenki más bolondnak titulál. Akik nem hagyják, hogy egyedül vidd véghez az őrült tervedet, hanem veled együtt ugranak a semmibe. Akik veled együtt nevetnek és sírnak is, ha kell. Akikkel tartalmasabb ez a rövid élet, és akik miatt is érdemes kitartani. 

A mai igéből bátorítást, feladatot kaphatsz az előtted álló hétre ezen a téren. Legyél Te ez a „jóbarát”! Nézz végig az életeden, a körülötted lévő embereken, és ne hagyd, hogy a mindennapok taposómalma elvegyen minden időt a megélhetés küzdelmére! Ne hagyd, hogy a felnőtt sors, a lassan bővülő család gondjai elmagányosítsanak, és amikor majd a gyerekek kirepülése után a Kedvessel körülnézel, ne legyen az, hogy nem látsz senkit sem magatok körül! Ma gondolj a barátaidra, a talán méltatlanul régen elfeledettekre. Gondolj rájuk, és ne várd, hogy ők hívjanak, tedd meg Te az első lépést! 

Isten Fia ebben is példát mutatott neked. Ő nem sajnálta az időt a barátaira, sosem volt túl elfoglalt ahhoz, hogy ne lett volna gondja a hirtelen Péterre, a forró fejű Jánosra és Jakabra. Amikor kellett, sírt Máriával Lázár sírjánál, és amikor kellett, előhívta a halottat az újbóli életre. Halála előtt gondja volt arra, hogy még az árulónak is megmossa a lábát, és minden lehetséges követ megmozgatott azért, hogy megmenthesse Júdást. És amikor a kertben, az utolsó nyugodt perceiben az Atyához fordult, a barátaiért, érted és értem imádkozott. Azért, hogy folytathassuk az Ő művét, hogy élhessük tovább az Ő életét, és barátai legyünk azoknak, akikkel összegubancolt az élet. 

Hát legyél ez a barát! Tedd azt, amit Jézus tett! Legyél Te az, aki nem hagyja magára a másikat. Legyél ott a jó és szörnyen kemény napokban is, és engedd, hogy számíthassanak rád! Ne próbáld elszigetelni magad a másiktól, hanem lásd meg a kapcsolatokban rejlő varázst, és akarj a másik barátja lenni, mert egyedül túl kopár az élet. Ámen