Mindannyian tapasztaljuk, látjuk, hogy a kedvetlenség, a letörtség, a fásultság, a szomorúság, a szeretetlenség, nagyon is általános tünete ennek a modern korunknak! Ezért nagy szüksége lenne ennek a világnak az Istent, és egymást szerető erős lelkű, szívű emberekre, akik hitelesen tudnak vigaszt adni másoknak! Tudjuk, hogy vannak olyan szerek, amik segítenek valamit, javítanak egy kedélyállapoton, depresszión, erőnléten, de magát a kedvetlenség, az életkedv, az életöröm hiányát viszont nem lehet gyógyítani gyógyszerekkel. Ahhoz, hogy új kedvre derüljön egy elcsüggedt ember vagy erőre kapjon, és ne roskadjon össze a terhek alatt, merjen továbbmenni, és legyen újra ereje, kedve szeretni az életet, arra lenne szükség, hogy nekibátorodjék szeretni, merjen szembe nézni az élet problémáival. Biztos, hogy szembenézni nem is olyan könnyű, mert az élet megöregít, kifáraszt, fölemészti az erőnket. Sokszor kapunk sebeket, vannak fájdalmaink, szenvedéseink, szomorúságunk, és olyan sok minden letörhet. egészen letör. Ahhoz, hogy mégis tudjuk szeretni ezt a nehéz életet, bizony kell az Isten, és kellenek mások is, de kell a sok jó kedv, sok derű, és bátorság is! Pál apostol nem szedett pasztillákat. Isten erősítette, vigasztalta Őt. Pál apostol tovább is adja nekünk is azt az erőt, melyet kapott Istentől: – „Testvéreim! „Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól! Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk a szomorkodókat, azt a vigaszt nyújtva nekik, amelyet Isten nyújt nekünk. Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven árad ránk Krisztus által a vigasztalás is. Ha szorongatást szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál. Ha pedig vigasztalásban van részünk, az is a ti vigasztalásotokra van. Ez ugyanis erőt ad ugyanazoknak a szenvedéseknek elviselésére, amelyeket mi is elszenvedünk. Veletek kapcsolatban szilárd a reményünk, mert tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy társaink lesztek a vigasztalásban is. ( 2Kor 1, 3 – 7 ) Igen, Pál apostol, a másokat vigasztalni tudás titkáról beszél a felolvasott részben. Pál apostol is szenvedett, de része volt Isten vigasztalásában is. A vigasztalásból olyan nagy mértékkel kapott, hogy tudott adni belőle másoknak is, akik szenvedtek az élet nehézségei miatt. Mivel megtapasztalta, mit jelent a szenvedések között is élni Istennel, ezért Ő is vigasztal másokat, minket, és erőt ad az élethez. Számára még Jézus Krisztus is, egy új, friss, és tiszta forrás volt, Akiből minden nap újra meríthetett. Nekünk is itt van Jézus Krisztus! Legyen Ő számunkra is, a szeretet, a vigasztalás, és az erő forrása, hogy bírjuk tovább élni az életünket, tudjuk végezni a munkánkat, és amikor kell, tiszta lélekkel, el is tudjuk hagyni majd ezt a földi életet. Hagyjuk, hogy megvigasztaljon minket az Isten: az Atya, a Fiú, és a Szentlélek! Az Ő vigasztalásunkat megkapva, vigasztaljunk meg mi is másokat!