Mk 12,41-44.

41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan
dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz
egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél
többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő
azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész
vagyonát."

                         KARÁCSONYI ÖRÖM

Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: Bizony, mondom
néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a
perselybe. (Mk 12,43)

Az egyik karácsonyi örömöm sok éve az, hogy egy helyi fűszerüzlet-lánc
egyik boltja előtt csengettyűt rázva adományt gyűjtök. Néha a téli
hideg miatt a csengettyűzés nehéz és kellemetlen, de az adakozók arca
miatt mégis megéri csinálni. Múlt karácsony körül egy kedves idős
asszony állt a persely mellett, miközben hosszú ideig néhány kis érmét
keresett a pénztárcájában. Olyan volt a külseje, hogy inkább neki lett
volna szüksége anyagi segítségre. Végül örömtől sugárzott, mert oda
tudta adni az igencsak csekély adományát. Ahogy azt Jézus is
kihangsúlyozta az özvegyasszonyról szóló történetében, itt is a
szívbéli, áldozatos adakozás volt az, ami számított.
Az Üdvhadseregbeli csengettyűs tapasztalatom során gyakran észrevettem,
hogy azok az emberek, akik a legtöbbet adták, sokszor a
legszegényebbeknek tűntek, és csak a sugárzó arckifejezésük árulta el,
hogy valójában milyen sokat adtak. De akikre a legjobban emlékszem,
azok a gyerekek, akik a szüleiktől kapott érméket adták oda. Amikor
meghallották azt, hogy "Boldog karácsonyt", nekik volt a
legcsodálatosabb mosolyuk. Igen, akármilyen kicsi is az adományunk,
mindig mosolyt csalhat az arcunkra, és felvidíthatja a lelkünket.

Imádság: Istenünk, azért imádkozunk, hogy a szerény ajándékaink örömöt
okozzanak másoknak.

 Ámen.