Az Igehirdetés a Kárpátaljai Református Egyházkerület honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua)!

Kegyelem a gyülekezet életében

Cím: Egyedül a kegyelem a gyülekezet életében
A kegyelem az, amit az ember nem érdemel meg, és mégis megkap ajándékba. A gyülekezet léte a kegyelem bizonyítéka. Hiszen Isten kegyelme hívott ki minden egyes gyülekezeti tagot a büntetést érdemlő életformából, a bűn uralma alól. A gyülekezet egy olyan közösség, ami azért létezhet, mert Isten kegyelmes, és ennek a kegyelemnek a hirdetője ebben a világban. Létével és tetteivel erről tesz bizonyságot, hogy minden kegyelemből van, Jézus Krisztus áldozata által. Őt bűntette, hogy nekünk kegyelmezzen. Ezt hordozza Isten népe önmagában.

Lekció: 2Móz 32,1-14
Textus: 2Móz 32,14
Az Isten szabadítását és kegyelmét megtapasztalt nép elérkezik ahhoz a pillanathoz, amikor Isten szövetséget köt velük. Népévé fogadja őket, ahogy megígérte az atyáknak. Mózes fenn van a hegyen az Úrral. A nép egy ideig türelmesen vár. Egy idő után viszont türelmetlenül ráveszik Áront a bálványkészítésre. Áron megdöbbentő módon belemegy. Isten szabadítását megtapasztalt nép olyan könnyedén felcseréli Isten tiszteletét. Isten szabadítását és kegyelmét megtapasztalt nép minden időben képes arra, hogy azt, aki őt megszabadította elforduljon tőle. Nem vagyunk mi sem különbek. Krisztus szabadítását mi is sokszor megtagadjuk, és idegen isteneket készítünk magunknak.
1. Isten népe, kegyelmet tapasztalt nép. A kegyelmet tapasztalt nép mégis esendő nép. Nem bosszantja semmi sem jobban az Urat, mint az, amikor őt felcserélik, vagy őt valami másban tisztelik, felhasználják a nevét olyasmire, amiben ő nincs benne. Egy bikaborjúban őt tisztelték. Az Úrnak szentelnek ünnepet. Olyan mintha őt tisztelnék, de nem őt imádják. Istentisztelet folyik az ő nevében, de nem vele, hanem egy bálvánnyal. Az Úr szabadításának a megbecstelenítése, amikor őt hagyják ki abból az ünneplésből, ami róla kellene szóljon. Jahve szabadította meg a népet, és ő nélküle ünneplik a szabadulást. Mintha róla szólna minden, de ő nincs jelen. Isten népének ez minden időben nagy kísértése, hogy látszólag úgy cselekedjék, mintha minden rendben lenne, közben csak látszat minden. S ez a látszat, „mintha” gyülekezeti élet, ünnepi élet haragra gerjeszti az Urat.
2. Isten haragja jogos Izraellel szemben, amikor el akarja pusztítani a népet. Olyan szomorúan hangzik, amikor azt mondja: „Hamar letértek arról az útról, amelyet megparancsoltam nekik.” Haragjában el akarja pusztítani a népet. Megtehetné, engedelmességet kért és engedetlenség lett. Szeretetét mutatta meg, s ennek fejében hűtlenséget kapott. Büntetés megérdemelt lenne. Az, hogy az egyház már annyiszor letért arról az útról, amit Isten megmutatott már annyiszor jogosan megérdemelte volna a büntetést. Kompromisszumok, kooperálás a hatalommal, vagy a világgal, anyagiasság, a belső elrendezetlen feszültségek mind-mind Isten jogos haragjára méltó. Hányszor viselkedett kulturális intézményként igehirdető közösség helyett; néma cinkosként, protestáló gyülekezet helyett; magával törődő közösségként, Krisztus szeretetét vivő hírnök helyett. Jogos lenne a büntetés.
3. Mózes könyörgésére Isten nem büntet, hanem megkönyörül. Jézus áldozatára az Atya nem elvet, hanem magához von még erősebb kötelékkel. Ez a kegyelem. Minden vétke ellenére, Isten ezt a népet felhasználja arra, hogy hirdesse az ő csodálatos tetteit. Minden bűne ellenére, közöttük lakik. Jelenléte mindenki számára megtapasztalható, aki ennek a közösségnek a közelébe kerül. Mindezek ellenére, minden bűne és vétke ellenére, az a nép az a nép, ami a szeme fénye.(Zak 2, 12;) Az a nép, akiket tenyerén hordoz, akik megtapasztalják Isten szabadítását újra és újra. Amelyiket alkalmassá teszi arra, hogy szeretetét adja tovább ebben a világban. Akik között megtapasztalhatóvá válik az Isten országa. Ebből fakadóan ez e kegyelem motiválja ezt a népet arra, hogy mindenképpen megfeleljen Isten elvárásainak, betöltse rendelt feladatát, és ne hozzon szégyent a nevére. Ez kötelezi a gyülekezetünket is arra, hogy Jézus Krisztust, a mi Szabadítónkat méltó és hiteles módon képviseljük ebben a világban.
Szanyi György