Róm 12,4-18.

4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz
a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig
egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző
ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott,
akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha valamilyen más
szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a
tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az
elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól,
ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt
gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak
szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek
kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet. 14 Áldjátok
azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok. 15 Örüljetek
az örülőkkel, sírjatok a sírókkal. 16 Egymással egyetértésben legyetek,
ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne
legyetek bölcsek önmagatok szerint. 17 Ne fizessetek senkinek rosszal a
rosszért. Arra legyen gondotok, ami minden ember szemében jó. 18 Ha
lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel
békességben.

                        KEGYES TALÁLKOZÁS

Az én Uram ad nekem erőt, olyanná teszi lábamat, mint a szarvasokét, és
magaslatokon enged járni engem. (Hab 3,19)

Nemrég biciklizés közben megijedtem. Éppen lefelé száguldoztam egy
erdei lejtőn, amikor egy őz elém rohant. Nagy megkönnyebbülésemre
megfordult, és elfutott mellettem vissza az erdőbe. Úgy tűnt, hogy ez
nem esett nehezére. Egyik pillanatban még attól féltem, hogy
felborulok, és súlyosan megsérülök, a következőben már a kecses állatot
kerestem. Megköszöntem Istennek, hogy nem esett bajom, és az út további
részét sokkal óvatosabban tettem meg.
Később, mikor azon gondolkodtam, milyen súlyos következményei lehettek
volna egy balesetnek, eszembe jutott, hogy Isten azt várja tőlünk, hogy
békességre törekedjünk. A Róm 12,18-ban Pál ezt írja: "Ha lehetséges,
amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben." Ez
biztatás nekem arra nézve, hogy növekedhetek a szelídségben, hogy ne
bántsak meg senkit, hanem én magam is békeszerzővé váljak.
A szavainkkal és tetteinkkel konfliktust okozhatunk, vagy szelíden
elkerülhetjük mások megbántását. Az őzzel való találkozásom arra
bíztat, hogy Isten képes olyanná tenni lábaimat, mint a szarvasoké, és
így elkerülhetem mások megbántását.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy békét teremtsünk a környezetünkben, és
szelíden bánjunk másokkal.

Ámen.