Nekünk, időnként vannak olyan tapasztalataink, amikor azt éreztük, hogy Isten megáldott minket, és azután jött a rossz, vagy öröm után, jött a nagy sírás. Vannak esetek azonban, amikor Isten azt akarja, hogy tanuljunk meg valamit az életünkből. Például azt, hogy amíg élünk, mindig lesz ellenszél. – „A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. A tanítványok beszálltak a bárkába, és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett, de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt - harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak. ( Jn 6, 16 – 21 ) - Lehet az életünkben akkora vihar, hogy az önmagában csoda lesz ha túléljük.- Minden ember átélheti, és át is éli időnként a kísértés iszonyatos erejét, az élet tengerének szívó erejét, de akkor nem fogja beszippantani, lerántani a mélybe, ha Jézus ott van.- Jézus nem hagyja az övéit soha, semmi körülmények között magukra. Jézus mindig közeledik felénk, itt van velünk most is, és a legnehezebb helyzetben is számíthatunk Rá. - Legyen jellemző mindig ránk, hogy a vészhelyzetekben, vagy a nehéz órák idején higgyük el, hogy Jézus velünk van! Amikor pedig Jézus kér tőlünk valamit, akkor, adjuk oda Neki azt, amit kér, és meglesz az eredmény, megtörténik a csoda. - Bár Jézus segítségét várjuk, a mi feladatunk, hogy mi is elvégezzük a magunk részét. - Legyen teljes bizalmunk Istenben, mert Ő ahová küld vagy vezet, oda küldi a Fiát is, a Szentlelket is, és az életünket a reményünk miatt be fogja teljesíteni. - Akkor mi is, ahogyan a tanítványok eljutunk oda, ahova szándékunk szerint menni szeretnénk. - Ha nekünk is szándékunk van bejutni az Isten országába, be is fogunk jutni oda!