2009. május 8. péntek

1Kor 1,18-25.

18 Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik
elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. 19 Mert meg van
írva: "Elvesztem a bölcsek bölcsességét, és az értelmesek értelmét
elvetem." 20 Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol e világ vitázója? Nem
tette-e bolondsággá Isten a világ bölcsességét? 21 Mivel tehát a világ
a saját bölcsessége útján nem ismerte meg Istent a maga bölcsességében,
tetszett Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által üdvözítse a
hívőket. 22 És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig
bölcsességet keresnek, 23 mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a
zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, 24 de
maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt, az Isten
ereje és az Isten bölcsessége. 25 Mert az Isten "bolondsága" bölcsebb
az emberek bölcsességénél, és az Isten "erőtlensége" erősebb az emberek
erejénél.

                             KERESZT

A keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de
nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. (1Kor 1,18)

A piciny, fehérre meszelt sarki ház a főút mentén, a domboldalon állt
magányosan. Utcára néző ablakaiban mindig színes virágok pompáztak, és
még a borongós, hideg napokon is mosolyt csaltak a járókelők arcára.
Egy idős néni lakott ott, ma is jól emlékszem rá, görnyedt, törékeny
termetére, kockás, naptól kifakult, rojtos szélű fejkendőjére.
Gyermekkoromban sokat jártam arra, a léckerítés hézagain át, leskelődve
néztem és hallgattam, ahogy ott ült az asszony háromlábú, szúrágta
zsámolyán a kertben felállított hatalmas fakereszt előtt és behunyt
szemmel, halk mormogással imádkozott. Szájtátva csodáltam, bár akkor
még nem is tudtam igazán, hogy valójában milyen meghitt, bensőséges
pillanatoknak lehettem közvetett részese.
Több, mint harminc esztendő telt el azóta. A napokban arra vitt utam,
gondoltam, felelevenítem a régmúlt percek felejthetetlen varázsát, de a
házat lebontották. Csupán egy elkerített, gazzal és fűvel benőtt parlag
tátongott előttem, és a kereszt, amely bár kissé megkopva, még ma is
ugyanúgy áll, mintha csak azt üzenné, hogy a világ formálódik,
változik, fogy és pusztul, de a reményünk, a hitünk Jézus Krisztusban
örökké él.

Imádság: Urunk, Istenünk, köszönjük Krisztus keresztjének maradandó
reménységét és békességét. Ámen.