Hinni azt jelenti, hogy komolyan vesszük azt, amit Isten mondott, akkor is, ha annak minden ellentmondani látszik. Isten, sokszor próbára teszi a hitünket. Amikor hittel élünk, jövünk rá, milyen nagy kincset kaptunk. - „Az Egyiptomból való kivonulás idején a választott nép elhagyta a Hór hegyét, és Edom földjét megkerülve a Vörös-tenger felé haladt. A nép azonban belefáradt a vándorlásba, és zúgolódni kezdett Isten és Mózes ellen: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, azért, hogy meghaljunk itt a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen ivóvíz, és unjuk már e semmit érő manna - étket is!” Az Úr ekkor mérges kígyókat küldött a népre, s ezek megmarták őket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak. Erre Mózes elé járultak, és így kérlelték őt: „Vétkeztünk, lázadoztunk Isten ellen és teellened. Imádkozzál, hogy a kígyókat vegye el tőlünk az Úr!” Mózes tehát közbenjárt a népért, és az Úr így válaszolt: „Csináltass egy rézkígyót, és tűzd ki jelül egy fára. Akit marás ért és rátekint, az életben marad.” Csináltatott is Mózes egy rézkígyót, és kitűzte jelül egy fára. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt. ( Szám 21, 4 – 9 ) Vegyük észre, hogy micsoda nagy türelme van az Istennek! Látja a mi bűnösségünket, hallja a zúgolódásunkat, fáj neki hálátlanságuk, de mivel ismer annyira minket, hogy számított is erre. Isten tudja, hogy akadályokon keresztül érkezünk mindig elé. Legnagyobb akadály pedig mi magunk vagyunk. Saját szívünk, makacsságunk, szeretetlenségünk, hitetlenségünk, reménytelenségünk. Ha jól belegondolunk, van mit megértően elnéznie Istennek, van miért kegyelmezni. De mivel tanítani, és nevelni akar bennünket, ezért Isten úgy látja, hogy szükségünk van a „pusztára” is. Ezért van,akinek valóban puszta az élet, van akinek jól kikövezett, göröngyös, gödrös az útja. Ráadásul az életünk közben jönnek a marások, egyik a másik után. Nem úgy alakul az élet, ahogy terveztük, megmarta már életünket a gonosz. - Mar a betegség is, lelkileg - testileg. Jönnek a marások a családban, a munkahelyen, és az életünk minden részéről. De, ne keseredjünk el, mert, útközben is, meg lehet gyógyulni a Isten segítségével. Istennek nem az az akarata, hogy az egész népet halálra marják a kígyók. Ő ezt intésként, figyelmeztetésként és bátorításként engedi meg nekünk. Viszont, meg kell tisztulnunk az idegen lelkülettől, és meg kell tanulnunk teljesen bízni az Istenben! A kicsi hitünket, szeretetünket, reményünket, minden módon meg kell erősíteni Isten által. Kérjük Istent, hogy mindig találja meg a módját annak, hogy erősebb legyen a hitünk, szeretetünk, reményünk. Sajnos megvédeni magukat nem tudjuk, elmenekülni sehova nem tudunk, marad csak az imádság. Marad csak a Jézus Krisztus keresztjére való tekintés. Imádkozás közben jusson eszünkbe Jézus ígérete: Ne féljetek! ( Mt 28, 20. ) "Én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” ( Mt 28, 10a. )Istenünk! Erősítsd meg a hitünket, reményünket, és növeld a szeretetünket! Köszönjük!