Beszélünk bevált receptekről, bevált krémekről és bevált gyógyszerekről, melyeket előszeretettel ajánlunk barátainknak ismerőseinknek. Bevált, mert használata eredményt hozott a számunkra. Bevált, mert tényleg elmúlt a betegségünk. Felsorolni is lehetetlenség azt a sok jót, amivel akkor találkoztunk, amikor kipróbáltunk valamit és bevált. Ma még választhatunk mindannyian: Igen - nem, kell vagy nem kell. Természetesen, nem gyógyszerekre gondolok, hanem arra, hogy választanuk: Kell – e az Isten, kell – e az Ő kegyelme, kell – az Ő segítsége vagy nem kell... Nos, gondoltunk - e már arra, hogy a mindennapi életünkben Istenre, az Ő kegyelmére és segítségére van a legnagyobb szükségünk. - Tóbiás könyvének ez a részlete, egy Tóbit nevű, a babilóniai fogságban élő istenfélő zsidó emberről és fiáról, Tóbiásról szól. Tóbit sok jócselekedete ellenére rejtélyes módon hirtelen megvakul és kétségbeesetten könyörög Istenhez, hogy vegye el az életét. Tóbit elvesztette a szeme látását. – „Az ifjabb Tóbiás egy „nagy halat” fogott a Tigrisben, s az angyal utasítására kivette szívét, máját és epéjét. Hazatérése után az epével kente meg atyja szemét. - Anna, Tóbiás anyja, napról napra kiült az út menti dombra. Ezen a helyen várta fia érkezését. Egyszer csak megpillantotta őt, amint közeledett. Ekkor így szólt a fiú apjához: „Íme, jön a fiad, meg az a férfi, aki elment vele.” Mielőtt Tóbiás az apjához ért, Rafael ezt mondta neki: „Tudom, hogy apád szeme megnyílik. A hal epéjével kend meg a szemét. Az orvosság majd égeti azt, és leválasztja róla a fehér hártyát. Apád visszanyeri látását, és meglátja a világosságot.” ( Tób 11, 5 - 6 ) - A Bibliában az emberi szív, illetve az ember egész élete, a fény és a sötét közti folytonos harcként jelenik meg. A régiek tudták, hogy Isten mindig ad megoldást, és természetes gyógyulást adó eljárásokat. Még ma is az általános emberi felfogás, hogy az egészség természetes állapot, a betegség pedig természetellenes állapota az embernek. De nem fordítva kellene látnunk a dolgot? Mert éppen a betegség a bűneink miatt a természetes állapot. Tehát a bűn következménye. Mivel mindannyiunk élete a bűn miatt összezavarodott, ezért mi magunkban hordjuk a betegségeket, és a halált. - Csak Isten mindenre kiterjedő és mindenütt működő kegyelme az, ami tudja fékezi a betegségeinket, és a halálunkat is. Viszont, Jézus személyében összpontosul az Isten országa, ami pedig nem más, mint helyreállítása annak, amit megrontott a bűn. Ugye, milyen sokszor meggyógyultunk már? Egy - egy betegségből való gyógyulásban mindig az a megváltó erő működött, amelyik végül teljes diadalt aratott a halálon! Ezért mondjuk, hogy minden gyógyulás csoda. Ezek az Isten kegyelmének a csodái. De csak egy ideig fognak tartani ezek a gyógyulások. Ne essünk kétségbe, hanem keressük Jézust, és kérjünk erőt, türelmet, bocsánatot Tőle. Hiszen Ő volt az Aki: „a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmainkat ő hordozta” ( Iz 53. 4 ) - Mindannyian egészségesen vagy betegen, gyógyultan vagy szenvedve, mindenképpen Isten szeretetét, jóságát, és dicsőségét kell hirdetnünk örökké!