Ki a boldog ember?A Példabeszédek  azt mondja: Az irgalmas szemű ember észreveszi, hogy kinek mire van szüksége, és megmozdul a szíve, mert irgalmas szíve van, és utána mozdul a keze-lába is, és teszi azt, amire a szíve indítja, és kézbesíti az Istentől mások számára nála letett értékeket. Boldog ember az, aki tudja, hogy mi az, amit neki szánt Isten, és mi az, amit csak nála tett le.Hiszen azért képes továbbadni, mert tudja: nem a magáéból ad, hanem Isten rendelkezik a magáéval. Örülök annak, amit nekem adott, továbbadom azt, amit másnak szánt.Aztán szükséges ehhez tudnunk azt, amiről a Szentírás szintén több helyen szól, hogy Isten néha éppen azért ad többet, mint amire feltétlenül szükségünk van, hogy tudjunk másoknak továbbadni. Pál apostol írja: "Aki eddig lopott, az többé ne lopjon, hanem dolgozzék keményen a tulajdon kezeivel, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. (Ef 4,28). Nem azt mondja, hogy megszedje magát, hanem hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Aztán pedig azt mondja mintegy áldáskívánásként: Az Isten pedig rátok fogja árasztani minden kegyelmét, hogy mindenkor, mindenben teljes bőségetek legyen, és bőségesek legyetek a jótéteményekre. (2Kor 9,8). Bőségben legyetek ti is, és bőségben legyetek a jótéteményekben.Isten gyermekei tudják, hogy egy nagy családnak a tagjai. Ez az egy család, ahogy Pál apostol mondja: a Krisztus-test, valóban egy egység, aminek Isten mindent megadott, amire szüksége van, csak néha a javakat át kell csoportosítani, mert hol itt van nagyobb szükség, hol amott.        A 2Kor 8. és 9. fejezetében részletesen ír erről Pál apostol. Mert a mostani időben a ti fölöslegetek pótolja azok hiányát, hogy máskor azok fölöslege is pótolja majd a ti hiányotokat, hogy így egyenlőség legyen; ... (2Kor 8,14).Mivel nem az enyém, amit zsugorgatok, hanem tudom, hogy Istené: amíg nálam van a helye, örömmel használom. Ha egyszer azt mondja, hogy ezt vagy ebből valamit most vigyél oda, mert ott van rá nagyobb szükség, örömmel odaviszem. Nem a magamét, az Övével sáfárkodom az Ő parancsa szerint. És ez érvényes az időnkre, erőnkre, az ötleteinkre, a pénzünkre... a világon mindenre. Ez nagy szabadságot jelent az embernek, és hihetetlen gazdaggá teszi, mert mindig tud adni valamit a másiknak, amire annak szüksége van. Tudja, hogy az marad meg igazán, amit továbbadott másoknak.Ez az alapja végső soron annak is, amit a Biblia a tizedről tanít. Sok hívő ember van ma is, akár kicsi a fizetése, akár nagyobb, hogy annak a tizedrészét azonnal félre teszi. Sokszor még nem tudja, mire. És hányszor tapasztaljuk, hogy egyszer csak váratlanul jelentkezik egy szükség. Mennyi van a tizedborítékban? Éppen annyi, vagy egy kicsivel több, mint amire szükség van. Vagy kettőnkében éppen annyi van, amennyire ott szükség van. Isten pénzügyeiről külön előadássorozatot lenne érdemes tartani.Fontos tehát tudnunk, hogy ezt a nagy lehetőséget Isten az övéinek biztosítja. Egyrészt túlláthatunk a szűk láthatókon és láthatjuk Őt, minden kincsnek az ajándékozóját. Ezzel a bizalommal bízhatjuk rá a jövőnket. Így kérhetjük tőle a mindennapi kenyeret magunknak és másoknak is. És így teszi késszé a szívünket arra, hogy megosszuk a nálunk letett kenyeret, ha szükséges, és jusson abból másnak is. Egyébként ezt is gyakran tapasztaljuk, hogy aki szívesen megosztja, - ami nála maradt, az hogyhogy nem megszaporodik, Aztán lehet, hogy egyszer majd ti is szükségbe kerültök, És magasztaljátok ezért Istent, és véletlenül sem egymást meg magatokat, hogy milyen ügyesek vagytok. Azt, akié minden, aki gondoskodik az övéiről, sőt aki használja az övéit a maga isteni gondoskodásának az eszközeiül.Az úrasztalát megterítettük, és az ige azt parancsolja nekünk, hogy minden úrvacsora alkalmával az Úrnak halálát hirdessük, amíg majd dicsőségesen visszajön. Ha ezt tesszük, akkor ez különösen is beleillik abba, ami eddig elhangzott, és kiteljesíti azt. Mert Jézusról azt olvassuk, hogy Ő nem valamit adott nekünk, hanem önmagát adta. Elég nekünk, mindnyájunknak az Ő kegyelme.Aki őszinte bűnbánattal, és az Ő áldozatába vetett hittel jön az úrasztalához, az úgy mehet el innen, hogy Dáviddal együtt felsóhajt: "Te levetted rólam bűneimnek terhét." És aki ezt a felszabadulást átéli, az felszabadul arra, hogy bármikor, bárkinek, bármit örömmel továbbadjon abból, amit ő is úgy kapott Istentől. A Biblia ír arról, hogy akár még az ellenségeinkkel is jót tehetünk. És valóban bármikor. Jézus beszél egyszer arról, hogy még éjszaka is segít a barátja annak, aki éppen megszorul. Bármikor, bárkinek, bármit. Hiszen én is úgy kaptam, és ezzel egy életre adóssá tett az én Uram, és mindenkire úgy nézek: tartozom neki. Mivel? Azzal, amire éppen szüksége van. És ha tudtam valamit adni belőle, én vagyok hálás Istennek, hogy adott, és használ.Ámen