Komolyan hisszük - e, hogy Isten ígéretei megvalósulnak a mi életünkben, és mások életében, sőt a világ történelmében is? Szoktuk mondani: „Ember tervez, Isten végez.” A mai Olvasmány leírásában is láthatjuk, hogyan valósul meg Isten vezetése: - „Jákob Józsefet szerette legjobban a fiai közül, mert öregedőfélben volt már, mikor József született. Még tarka köntöst is csináltatott neki. Testvérei látták, hogy Józsefet náluk jobban szereti, ezért meggyűlölték őt, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. Történt, hogy épp Szikemben tartózkodtak bátyjai, mert arra legeltették atyjuk nyáját. Jákob akkor így szólt Józsefhez: „Menj, fiam, bátyáid Szikem környékén legeltetik a juhokat, jer, hadd küldjelek el hozzájuk.” József elindult, s Dotáinban megtalálta bátyjait. Ezek már messziről meglátták őt, és arra gondoltak, hogy megölik. Így szóltak: „Gyertek, jön az álomlátó, öljük meg! Testét dobjuk egy száraz vízverembe, s híreszteljük el, hogy vadállat falta fel; hadd lássuk, mennyit érnek álmai!” Amikor Ruben ezt meghallotta, azon volt, hogy kiszabadítsa kezükből Józsefet. Azért így szólt: „Ne öljük meg! Vért ne ontsatok, hanem dobjátok a pusztai vízverembe! Így kezetek a vértől tiszta marad.” Mindezt csak azért mondta, hogy megmentse kezükből és visszaadhassa őt atyjának. Így hát, amikor József a bátyjaihoz ért, azok lehúzták róla hosszú tarka köntösét, őt magát meg egy kiszáradt vízverembe vetették. Aztán leültek kenyerezni. Távolról szemükbe tűnt, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek Gálaád felől, akik tevéken Egyiptomba tartanak: gyantát, mirhát és fűszerféléket szállítanak. Ezt látva Júda így szólt testvéreihez: „Ha veszni hagyjuk testvérünket, s eltitkoljuk, mit használhat ez nekünk? Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak őt. Ne szennyezzük be hát kezünket: a testünk-vérünk ő, és hozzánk tartozik!” Testvérei hallgattak Júdára. Amikor tehát megérkeztek a vándorkereskedők, a vízveremből testvérei kiemelték Józsefet, és eladták húsz ezüstért; azok pedig Egyiptomba indultak vele. ( Ter 37,3 - 4.12 -13a.17b – 28 )Igen, az ember eltervez valamit, mégis minden másképpen történik, mert valami, valaki közbeszól. A hívő ember az Isten gondviselését kell, hogy felismerje minden történésben. Aki a gondviselést felismeri, az nyugodtabban éli az életét. - Aki nem ismeri fel a gondviselést, az azt mondja: „ver a sors, vagy büntet az Isten. Lássuk meg az isteni gondviselést, és ne legyünk lázadók. Hagyjuk érvényesülni, az Isten gondviselését! - Természetes, az ember cselekedhet szabadon és tetszése szerint, mert Isten nem veszi el a szabadakaratunkat. Azt viszont lássuk be, a mi terveink nem mindig jók, és ezért ezeket alkalmanként, jó ha megváltoztatja az Isten. Merjünk tervezni, és kimondani azt, amire vágyunk, de merjük elfogadni azt is, amit gondviselése által, - miatt szeretné Isten, hogy végbe menjen életünkben. Éljük az életünket, tegyük a dolgunkat és bízzunk abban, hogy mindig a legjobbat adja, - fogja adni nekünk az Isten.