Kérdezzük meg magunktól: „Ki felel meg nekünk?”. Ki az, akit elfogadunk vagy befogadunk? Ki az, akit nem zárnánk ki az életünkből, családunkból, a barátságunkból? Ki az, akinek szívesen mondanánk: „Gyere el hozzám!”. Jézus minden embert be akar fogadni, de a hegyi beszédben megmondja ki juthat be a Mennyországba: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült. Mindaz pedig, aki hallgatja ugyan tanításomat, de tettekre nem váltja, hasonlít a balga emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvöltött a szél és rázúdult a házra. Az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.” ( Mt 7, 21. 24 – 27 ) Ugye, először megrémülünk mindnyájan Jézus Krisztusnak e kijelentéseitől, és meg is kérdezzük magunktól: „Akkor mi bekerülhetünk az Isten országába?”. Talán érzitek ti is, hogy a magunk érdeme kevés! Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az Istennel való kapcsolatunk többet kell, hogy jelentsen annál, hogy szólítgatjuk Őt vagy csak mindig kérünk Tőle. Az élő Istennel való kapcsolatunknak, sokkal többnek kell lenni, mint csak egy jó pillanatunkban emlegetjük a Nevét. Biztos, hogy nem elég csak külsőleg megmutatni, hogy hiszünk Istenben. Hanem az egész életünkkel követnünk kell a Mennyei Atya kéréseit, parancsait. Jézus is erről beszél, hogy: „Nem mindaz, aki azt mondja nekem Uram, Uram! – jut be a mennyek országába, hanem csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Aki hallgatja tanításomat, és tettekre is váltja – az jut be mennyek országába.” Vigyázzunk arra, hogy az Istennel való kapcsolatunk ne korlátozódjon csak egy - egy ünnepi órára, csak a vasárnapra, hanem a felkelésünktől - a lefekvésünkig, sőt az éjszakáinkban, és a hétköznapjainkban is legyen ott az Isten! Az Istent akkor szeretjük igazán, ha nemcsak szóval beszélgetünk Vele, hanem a cselekedeteinken, a szándékainkban, a munkánkban, sőt a pihenésünkben is meglátszódik, hogy életünk egybecseng Jézus Krisztus tanításával. Jézus Krisztus ma arra mutat rá, hogy a mennyei Atyával, a Szentlélekkel és Vele, a kapcsolatunk ne olyan legyen, mint akik csak azt tudjuk mondani: „Uram, Uram! , hanem azt szeretné, hogy az Isten, része legyen a mindennapi életünknek. Vágyakozzunk az Istennel való teljes szeretetre, közösségre!Ámen