Sajnos előfordul, hogy azt tapasztaljuk, vagy ha mi nem is, de mások tapasztalják, hogy valami kiveszett belőlünk. Hiányzik az öröm, a jókedv, a szeretet, és nem fénylik a szemünk, nincs életrevalóság bennünk, amely bátoríthatna más embereket. Elhomályosult a lelkünk, és beteg a testünk. - - „Jézus a hegyi beszédben ezeket a hasonlatokat mondta tanítványainak: „Vajon vezethet - e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe? Nem nagyobb a tanítvány mesterénél: Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magad szemében a gerendát sem veszed észre? Hogyan mondhatod embertársadnak: „Barátom, hadd vegyem ki szemedből a szálkát”, holott saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! Vedd ki előbb a magad szeméből a gerendát, s aztán törődj azzal, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből.” ( Lk 6, 39 – 40 ) Az ember egyik legnagyobb ajándéka a látás, és az a fény, amely ezt lehetővé teszi. Jó ha látunk a szó fiziológiai értelmében, de fontos az is, hogy lássunk a lelkünkkel, értelmünkkel is. „Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan, igazán jól csak a szívével lát az ember", mondja Saint - Exupéry. A biológiai vakság is nagyon nagy baj, de nagyobb baj, ha valakinek a lelke, az értelme sötétül, homályosul el, mert akkor képtelenné válik az Isten vagy a másik ember és az igazság meglátására. Veszélyes, ha egy vak vezeti a világtalanokat. Amikor száműzzük életünkből az Istent, akkor előbb – utóbb el fog tűnni életünkből az öröm, a fény, a kedély, a vidámság, a szeretet, hit, remény is, és megkeseredik, fénytelen lesz életünk. Keressük az olyan emberek társaságát az életben, akiken látjuk átragyogni az isteni szeretet és jóság fényét. Jézus azt szeretné, ha jól látó emberekre bíznánk magunkat, akiknek arcán ragyog az Isten jóságának, szeretetének a fénye, és a személyiségükön kirajzolódik az Isten. Csak akkor leszünk képesek meghódítani az emberi szíveket vagy vezetni az embereket, ha látják rajtunk a Lélek gyümölcseit: „A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5, 22 - 23). Ahhoz, hogy meglegyenek bennünk a Lélek gyümölcsei, ki kell venni a „gerendát” a lelkünkből. Ez kemény, de nem lehetetlen feladat. A mennyei Atya segít, mert fontosak vagyunk Neki. A vezetésünket a Szentlélekre bízta. Jézus pedig a keresztje által akarja biztosítani számunkra, hogy elkerüljük a „gödröt”. Testvérek! Ha szeretnénk valakit vezetni, vagy eligazítani az életében, akkor azt csak nagy szeretettel tehetjük. Kérjük a tökéletes szeretetet, és a világos látást Istentől. Ne ítélkezzünk mások felett. Törekedjünk arra, hogy legyünk jók, megértők minden emberrel szemben, mint a mesterünk Jézus Krisztus!