Ezek az esztendők, amiket most élünk, nem a családi tőkefelhalmozás évei. Sok embernek az elemi létfeltételek előteremtése is nagy erőfeszítésbe kerül. Eközben mégis kísért mindannyiunkat, hogy csak az anyagiakra koncentráljunk. Sőt az is, hogy sok ember nem tudja, mi az elég. Belekerülnek a szerzés igézetébe, és már nem is ők osztják be az idejüket, erejüket, hanem ez az idegen erő kezd uralkodni rajtuk. És ebből könnyen következnek ilyen életveszélyes megállapítások: nem érek rá Isten dolgaival foglalkozni, hiszen elő kell teremtenem a szükséges anyagiakat.
De vajon jó-e ez a szembeállítás, hogy emiatt nem érek rá az Isten dolgaival foglalkozni? Ennél még rosszabb, amikor valaki azt mondja: én nem szorulok rá, hogy Istennel közösséget keressek, hiszen pénzért mindent meg lehet szerezni. A legrosszabb pedig az, amikor valaki kénytelen megállapítani: már nincs lehetőségem az Istennel kapcsolatot keresni - mert véget ért a földi élet, és arra csak ezen a határon innen van lehetőségünk.
A Biblia azt tanítja nekünk, hogy ez az Isten nélküli állapot a kárhozat, a pokol. Ebbe születünk bele mindnyájan, és aki úgy tölti el a földi életét, hogy csak az anyagiakra van gondja, az ebben az állapotban hal meg, és akkor kiteljesedik és véglegessé válik számára ez az Isten nélküli állapot. Ettől akar megmenteni minket a mi Istenünk.
Jézus azért jött, karácsony, nagypéntek, húsvét azért volt, hogy legyen mód kiszabadulni ebből. Az evangélium azért hangzik, hogy eljusson hozzánk annak a jó híre, hogy van lehetőség kiszabadulni, hogy több az élet, mint az eledel. Hogy emberi életet az él, aki nemcsak kenyérrel él, hanem minden igével, ami Isten szájából származik.
Ezért teszi fel itt a levél írója a gyakorlati kérdések között ezt a kérdést is, hogy melyik hol áll egy-egy ember életében? Azt mondja: Ne legyetek pénzsóvárak, hanem becsüljétek meg nagyon ezt a lehetőséget, hogy Isten így szól: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." Ez mind a kettő fontos, hogy a maga helyén ott legyen az ember életében.
És mivel a Biblia gyakran szól erről, szeretném most néhány jól ismert bibliai történetre emlékeztetni a testvéreket, hogy mind a két érték a maga helyére zökkenjen, és lássuk, hogy mi a különbség is a kettő között.
Akinek van szeme a látásra, az a gyakorlatból is látja, és a Szentírás is tanít minket arra, hogy az anyagi értékek nagyon szűkös határokon belül jelentenek csupán segítséget. Például csak ebben a földi életben vehetjük igénybe a segítségüket, és még itt sem mindig hasznosak. Nem lehet mindent pénzen megvenni. Nem lehet életet, egészséget vásárolni. Nem lehet időt vásárolni. De nem lehet semmiféle anyagi jóért vigasztalást, reménységet, belső békességet, erkölcsi tartást kapni. Nagyon szűkös keretek között működnek az anyagiak.
Ugyanakkor ha valakinek az élő Istennel igazi mély, hitbeli közössége van, akkor a szűkségben is, a bőségben is, meg akkor is, amikor már fabatkát sem ér semmi anyagi jó, a halálunk után is, ez az Istennel való közösség gazdaggá teszi. Ez az, ami az élet minden területén, minden időben és minden helyen megmutatja a maga értékes voltát.
Azért olvastam fel ezt a néhány mondatot a Lukács evangéliumából, mert Jézus itt világosan tanít erről.
Odamegy hozzá valaki és azt mondja: Uram, a testvérem nem akarja az igazságot, vagyis hogy az örökségből én is megkapjam azt, amit jogosnak tartok. S Jézus nem avatkozik bele ilyen vitába. Ezt döntsék el ők, erre vannak szabályok, tulajdonképpen itt nincs vitának helye. Ez egyértelmű, hogy mi kié kell hogy legyen. De hozzáfűz egy fontos mondatot: Vigyázzatok és őrizkedjetek attól, hogy csak az anyagiakra figyeltek, mert az életét akkor sem a vagyona tartja meg valakinek, ha nagy bőségben él.
Lehet, hogy bőven vannak anyagiak, de az életét ezzel nem tudja megmenteni, megtartani. És erre mondja el ezt a példázatot, hogy egy gazdag ember egyszer nem tudta hova tenni a termést. Új magtárakat épített. Mindent megtöltött, és akkor így szólt magához: "Én lelkem, sok javad van sok évre félretéve, pihenj, egyél, igyál, vigadozzál!" És akkor ezt mondja az Isten neki: Bolond, még ez éjjel meghalsz. "Egyél, igyál, mert van mit enni." - És mikor fogod megenni? A holnapot nem éred meg. És a javaiddal megvásárolhatod a holnapot, vagy holnaputánt?
Milyen magabiztosság van emögött: sok javaim vannak sok évre félretéve. De te szerencsétlen, nincsen sok éved! Akkor mit csinálsz a javaiddal?
Teljesen elfeledkezünk sokszor arról, hogy más összetevői is vannak az életnek, mint az anyagi javak, hogy van Isten is, aki például életünk idejét kiméri. Vagy vannak mások is, akiknek meg a napi betevőjük sincs meg talán, nekem meg sok évre el van téve. Akkor talán lehetne ebből odaadni, nem? Eszébe sem jut. Nem számol Istennel, nem számol a másikkal. Csak azzal számol, amit meg lehet számolni.
Milyen szánalmas, szegényes, beszűkült szemlélet! Ebből akarja Isten kiemelni az embert és felemelni oda, hogy lássa a láthatatlanokat is, és egyéb értékeket is komolyan vegyen. Olyan értékeket, amelyek megtarthatják, megmenthetik az életét. Mert azt mondja: hiába él bőségben, az életét akkor sem a vagyona tartja meg.
Hanem mi? Az utolsó mondata ennek a példázatnak: "Így jár az, aki magának gyűjt, és nem Isten szerint gazdag." Akinek nincs Istennel gazdag, valóságos, a hétköznapjait is bearanyozó lelki közössége, kapcsolata.
Akinek viszont van, az a legnyomorultabb helyzetben is elégedett, hálás, kiegyensúlyozott, sőt mondhatjuk: boldog.
Pál apostol évek óta börtönben volt, beteg volt, fázott. Kéri a kabátját, nélkülöz, és nem tudja, mi vár rá. Valószínű, hogy kivégzik. És akkor mit ír a filippi gyülekezetnek, ahonnan kapott egy kis szeretetcsomagot, meg kedves látogatást? "Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Fil 4,11-13).
Ez nem dicsekvés, ez beszámoló a tényekről. Eleven közössége van az élő Krisztussal, aki ott a börtönben is az ő leghűségesebb társa. Ott is ez a mikroklíma veszi körül, a Krisztussal való közösség, és ezen belül mindennek egészen más súlya van. Nem örül annak, hogy nélkülöz, de a nélkülözések közepette is elégedett és boldog. Mert a legtöbbet jelentő érték változatlanul ott van az életében, a Krisztussal való közösség.
És a levél folytatásában a filippieknek leírja: jól jött a segítség, és köszöni szépen, hogy egy kicsit enyhítik a szűkölködését, de nem ennek örül a legjobban, hanem annak, hogy ilyen szívük van a filippieknek, hogy Isten így munkálkodik bennük, hogy eszükbe jutott egy nyomorult a messze távolban egy sötét börtönben, valaki eljött személyesen, hozott egy kis csomagot. Én annak örülök, hogy az Isten így munkálkodik bennetek.
A hit többet lát. Nem csak ennyit: most jól laktam, hanem most is, holnap is, meg holnapután is a Krisztussal közösségben élhetek. És ha éppen nem sikerül jóllaknom, akkor is boldog vagyok a vele való közösségben. Ha meg több van, mint amennyi éppen mára szükséges, körülnézek, hogy kivel oszthatom meg, vagy elteszem holnapra, és akkor is boldog vagyok. De nem ezek az elégedettségem és a boldogságom forrásai.
Ugyanebben a levélben írja azt is: mivel nekem az élet Krisztus, a meghalás nyereség. Ezt meg végképp nem érti egy nem hívő ember. Hogy lehet ilyet mondani? Azonban a folytatásban részletezi: ha kivégeznek, akkor én járok jól, közelebb kerülök Krisztushoz. Ha életben hagynak és kiengednek, megyek hozzátok és ti jártok jól, mert valami hasznomat még veszitek. Mindenképpen jól jár valaki.
Hogy lehet élet és halál kérdéséről, egy esetleges kivégzésről így gondolkozni? Úgy, hogy föléje emeli mindezeknek a Krisztussal való közösség, amiről sokat nem beszél, de ami bearanyoz mindent, ami meglátszik minden gesztusán, a hangulatán, a kedélyén, az embernek a munkabírásán, az emberi kapcsolatainkon. Mindenen.
Vagy pedig enélkül megint meglátszik a szegényesség és szürkeség mindenen. Mert akinek az életéből ez hiányzik, vagy Isten kínálja, és ott van, de nem kell neki ez a közösség, az mindig szegénynek érzi magát. Amikor gazdag anyagilag, akkor is.
Erre meg a tékozló fiú bátyja szomorúan jó példa, aki kesereg és háborog, amikor az apja levágatta a hízott borjút az elveszett fiú hazatérése alkalmából, és azt mondja: te nekem egy kecskegidát sem adtál, hogy mulassak a barátaimmal. Erre mond az apja egy súlyos és szomorú mondatot: Fiam, te mindig velem vagy és mindenem a tied. Most egy kecskegida miatt panaszkodsz? Igen ám, csak ennek a fiúnak semmit nem jelentett az apjával való közösség, meg az, hogy ami az apjáé, az az övé is.
Te mindig velem vagy - aki ezt átéli, hogy én mindig Istennel lehetek, Ő pedig mindig velem van, ahogy Jézus ígérte: minden napon a világ végezetéig, annak egészen más jelentősége lesz a szükségnek is, meg a bőségnek is.
Tudjuk-e valóban azt, amit Péter levele elején ír: "Isten mindennel megajándékozott minket, ami az életre és a kegyességre szükséges." (2Pt 1,3). Ez azt jelenti: Isten a hívőnek mindent odaad, amire ebben az életben és az örök életben szüksége van. Aki csak az anyagiakra koncentrál, az még azt sem kapja meg, amire ebben az életben szüksége van, mert ebben az életben is nagy szükségünk van az Istennel való közösségre. Az örök életre nézve meg semmije nincs.
Kapcsolódó hírek:
Útmutató magyarázat,,( Szombat )
Szép estét
Napi evangélium ( Szombat )
Süketeknek vissza adta halást,,