bbtõl a legnagyobbig mindenki nyereséget hajhász, a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló. Népem romlását azzal gyógyítanák, hogy könnyelmûen mondogatják: Békesség, békesség! - pedig nincs békesség! (Jer 6,13-14)

Pál írja: Nem a magam hasznát keresem, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. (1Kor 10,33)

Olvasmányok: Lk 8,4-8(9-15) és Zsid 4,12-13

Lekció:Lk 8,4-15 2Kor 12,1-10

Igehirdetési ige:Ézs 55,6-11

Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott Igét tiszta és jó szívvel megtartják és gyümölcsöt teremnek béketûréssel.
Lukács 8, 15.

"Tiszta és jó szívvel" - mondja. Mint a szántóföld, amely megtisztogatva, megmunkálva és elkészítve vár, - olyan a tiszta, jó szív is. Kitárult és elkészített, e világ gondjaitól megtisztított, hogy Isten igéjének jó talaja legyen.
Most már értjük, hogy miért van olyan kevés igazi keresztyén. Mert nem minden mag hull jó talajba, hanem csak negyede, - a kisebbik része. Nem lehet megbízni mindenkiben, aki magát dicsekedve keresztyénnek állítja és az evangéliom tanítását dicséri. Hiszen Krisztus maga figyelmeztet: "Akinek van füle a hallásra, (az) hallja." Ami azt jelenti, hogy bizony kevés az igazi keresztyén. Nem lehet mindazoknak hinni, kiknek keresztyén a nevük és az evangéliomot hallgatják. Ez még nem elég ahhoz, hogy valóban keresztyének legyenek.
De mit törõdünk mi azzal, hogy sokan megvetik? Csak úgy kell annak lenni, hogy sokan vannak a hivatalosak és kevesen a választottak. A gyümölcstermõ jó talaj kedvéért kell a magnak útfélre, kõsziklára, tövis közé hiába is hullnia. De éppen ezért abban is biztosak lehetünk, hogy Isten igéje nem marad gyümölcs nélkül; hanem talál mindig jó talajt is, mint a mai evangéliomban is. Mert ahol az evangéliom felhangzik, ott vannak keresztyének. "Az én beszédem . . . nem tér hozzám üresen."

A te áldott beszéded 
Teremjen bõ gyümölcsöket!
Szentigéd és Szentlelked 
Térítse a bûnösöket. 
Vigasztaljon bánatunkban, 
Bátorítson halálunkban.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.