Nem a nagy sereg segíti gyõzelemre a királyt, nem a nagy erõ menti meg a hõst. (Zsolt 33,16)

Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan lehetséges az, hogy ismét visszatértek az erõtlen és szegény elemekhez? (Gal 4,9)

Olvasmányok: Mt 23,1-12 és Mk 7,24-30

A farizeus megállván ily módon imádkozék magában: Isten! Hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím a vámszedõ is.
Lukács l8, 11.

Ez a farizeus a második kõtáblát is megtapodja. Nemcsak Isten ellen vétkezik, hanem felebarátja ellen is gyûlölködik. Mert bizony szemernyi keresztyén szeretet sincs benne, hogy felebarátja javát keresné, vagy kívánná. Sõt galádul bánik vele, hiszen alávaló megvetéssel szinte rálép és emberszámba sem veszi. Ahelyett, hogy gyámolítaná és mentené felebarátját, inkább maga árt neki. Mert mikor felebarátját vétkezni látja Isten ellen, nem azon van, hogy az megtérjen, a kárhozattól megmeneküljön s megjavuljon Semmiféle szánalmat nem érez e szegény bûnös nyomorúságán. Sõt azt tartja, hogy méltán marad kárhozatban és pusztulásban. A köteles szeretet minden szolgálatát megvonja tõle.
Mi haszna Isten országának az ilyen emberbõl, akinek nemcsak gyönyörûsége telik mások istenellenes bûnében, hanem még fájna is néki, ha valaki szívbéli kegyességgel Isten parancsolatait megtartaná, s ha tudná, se mozdítaná kisujját sem, hogy felebarátja kárhozatát elfordítsa?! Mit remélhetünk az ilyen "kegyes"-tõl, aki oly elvetemült, hogy irigyli felebarátjától az üdvösséget?!

Egy Istenünk és egy Urunk van, 
Egy testnek tagjai vagyunk,
Egyek legyünk minden dolgunkban, 
Közös legyen minden bajunk,
Ne tekintsünk magunkra csak: 
Szemeink mást is lássanak.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.