Erõt vettek rajtunk a bûnök, de te megbocsátod vétkeinket. (Zsolt 65,4)

A vámszedõ pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: Istenem, légy irgalmas nekem, bûnösnek! (Lk 18,13)

Olvasmányok: Mk 12,41-44 és Jer 14,1-16

... tudjuk, hogy a háborúság békességes tûrést nemz, a békességes tûrés pedig próbatételt. 
Római levél 5, 3-4.

Isten úgy növeli meg a hitünket, hogy megfogyatkoztatja. Úgy tesz, mintha tönkre akarná tenni a hitünket. Belevet mindenféle szenvedésbe s úgy meggyötör, hogy szinte kétségbe kell esnünk. Azért teszi mindezt, hogy megcsendesítsen. Ez a megcsendesedés a türelem. Ez a türelem viszont boldog tapasztalatot szül: Mert mikor Isten megenyhül s viharmultán a nap újra kiragyog felettünk, ámulva kell szólanunk: Legyen áldott a nagy Isten, hogy megszabadultam bajomból. Isten lakozik itt, ki hitte volna, hogy Isten kegyelmes?!
Két, három, nyolc nap mulva, talán egy év mulva, talán egy óra mulva új keresztet kapunk. Gyötör a bûn, becsületünkben; javainkban, testünkben kár esik, - vagy más efféle baj ér. Megint kitör a vihar s kezdõdik minden újra. De mert Isten elõbb oly kegyelmesen megsegített s mi rájöttünk; hogy csak ,javunkra vált atyai botja; mert alkalmunk volt hozzá kiáltani és menekülni, - most immár van mivel vigasztalódnunk. Sõt dicsekszünk a háborúságban, mondván: Aki eddig annyiszor megsegített, megsegít majd most is. Ez az Isten segedelme után való szívbeli vágyakozás a reménység, amely nem szégyenül meg, mert Isten az ilyen embert minden bizonnyal megsegíti.
Így rejti el Isten halál alá az életet, pakol alá a mennyországot, bolondság alá a bölcseséget, bûn alá a kegyelmet.

õ bõvelkedik kegyelemmel, 
Atyai szívvel van hozzád; 
Féld õt gyermeki félelemmel 
És kegyelmesen tekint rád. 
Bár néha kereszttel látogat, 
Kész segedelmével támogat: 
Légy csendes szívvel!

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.