Csak féljétek az Urat, és szolgáljátok õt híven, teljes szívetekbõl, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok! (1Sám 12,24)

[Jézus Krisztus] önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és meg­ tisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. (Tit 2,14)

Olvasmányok: Ef 6,18-20(21-22)23-24 és Fil 2,5-11

Május 16.

"[Jézus] önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik." (Tit 2,14)

Nagyon nehéz elfogadni az embernek, hogy gonosz. Pedig nem kell megsértõdni. Isten ismer minket. Gondoljunk például arra, hogy gyakran udvarias szavaink, megfogalmazásaink mögött milyen gyilkos indulatok húzódhatnak meg. Szavainkkal képesek vagyunk valódi gondolatainkat elfedni, kétértelmûen, cinikusan fogalmazni családi körben. S olykor nem sok hajlandóság van bennünk a másik megértésére sem. Amikor családi, házassági konfliktusokban mindenki meg van gyõzõdve a saját teljes igazságáról, az emberben felvetõdik a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy mindenki arról beszél, hogy a másik a hibás? Nagyon ritka, amikor azzal keresik a lelkigondozót, hogy valamit nagyon elrontottak, és megbántották a társukat.
Ebben az összefüggésben megérinti az embert, hogy Jézus, akinek semmi bûne nem volt, nem kezdett bûnbakot keresni. Nem azzal töltötte az életét, hogy felgöngyölítse a történteket, átvilágítsa az embereket, akik vétettek ellene, hanem önmagát adta értünk. Jézus feláldozta önmagát, megváltott gonoszságainkból, megtisztított, családjába tartozunk, népévé lettünk, amely soha nem pusztul el a történelem viharaiban.
A keresztyénségben minden fordított, mint a vallások elképzeléseiben. Emberi elképzelés szerint nekünk kell törekedni a jóra, az erkölcsre, hogy Isten elfogadjon, hogy közelebb kerüljünk hozzá. A Biblia arról beszél, hogy ez lehetetlen vállalkozás, ellenben Isten jött el a Földre, s áthidalta a közöttünk lévõ szakadékot. Divatos elképzelés az is, hogy úgy válthatjuk meg magunkat, ha halálunk után újra meg újra megszületünk ugyanazzal a lélekkel, de más testben, s így vezekelünk "elõzõ életünkbõl" származó bûneinkért. A Szentírás azt tanítja, hogy még földi életünk során születhetünk újjá s kaphatunk új lelket a Szentlélek által, s lehetünk új teremtmények. Így a kegyelem által törekedhetünk jócselekedetekre, amelyek immár nem érdemszerzõk, hanem a Lélek gyümölcsei.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.