Te pedig ujjongani fogsz az Úrnak, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével. (Ézs 41,16b)

Pál írja: Örüljetek az Úrban. Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerõsít. (Fil 3,1)

Olvasmányok: Jn 19,25-27 és Fil 4,1-9

 

Lelki útravaló a mai napra

Május 22.

"...testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerõsít." (Fil 3,1)

Az igazi örömLehet, hogy nem csak Pál unja már ezt, hisz olyan sokszor hallottuk, idéztük: "ismét mondom: örüljetek!" (Fil 4,4) Kell ezt ennyit mondani, sõt "ismét mondani"? Van-e értelme ezt mindig szajkózni Pálnak és másoknak? Hiszen az örömöt nem lehet megparancsolni, és semmit nem ér, ha megjátszom, ha kényszeredetten mosolygok, mert jó keresztény akarok lenni.
Apró gyermekeimmel az esti imádságkor mindig összeszedjük: miért lehetünk hálásak, mit tudunk megköszönni a nap végén. Mindig ámulattal töltött el, hogy már 2-3 évesen milyen hosszan tudják sorolni a sok-sok kis örömöt, mennyire észreveszik az apró csodákat, milyen nyitottak még erre. Egy finom étel, jó játék, egy kedves találkozás... Milyen õszintén tudnak mindezekért lelkesedni!
Ami nekik még természetes, azt mi, felnõttek már sok gyakorlással is nehezen tudjuk magunkra kényszeríteni. Mert nem egyszerûen örülni kell megtanulnunk, hanem ahogy igénk mondja: az Úrban örülni! Az igazi öröm csak akkor lehet a miénk, ha valóban átadjuk az Úrnak életünket. Mert akkor az értelmet és célt nyer, mert felszabadulunk a bûn és a halál gyötrelme alól. Megtörtekbõl új életben járók, megsebzettekbõl megajándékozottak lehetünk.
Az igazi örömöt sugárzó, hálás hozzáállás valóban nem eljátszható vagy betanulható: újjá kell hozzá születnünk. És ezzel együtt le kell vetnünk az örökösen múlton rágódó, jelenben minden mellett elrohanó és a kiszámíthatatlan jövõn rettegõ, megfásult felnõtt énünket. Mert amirõl mai igénk szól, azt mégsem lehet elégszer elmondani, itt valami nagyon lényegesrõl van szó. Az igazi, hiteles keresztény örül, az Úrban örül minden elviselhetetlennek tûnõ körülmény, pillanatnyilag kilátástalan helyzet ellenére is. Gyermeki módon számba veszi kincseit, hálát ad és bizakodva néz elõre.
"Van olyan öröm, amely nem tud semmit a szív fájdalmáról, szükségérõl, félelmérõl, nem képes hosszan fennmaradni, csak pillanatokra kábít el. Isten öröme ezzel szemben a jászol szegénységén, a kereszt nyomorúságán át jött a világba, ezért legyõzhetetlen és megcáfolhatatlan" - vallja Bonhoeffer, az 1945-ben kivégzett lelkész.

 

 

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.