Szállj perbe, perelj, Istenem! (Zsolt 74,22a)

Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szõlõjébe. (Mt 20,1)

Olvasmányok: Lk 6,36-42 és Róm 14,10-13

Lekció:Lk 6,36-42 Róm 8,18-23

Igehirdetési ige:1Móz 50,15-21

Június 28.

"Hasonló a mennyek országa ahhoz a gazdához, aki korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szõlõjébe." (Mt 20,1)

"Ki korán kel, aranyat lel." "A korán elvetett jó mag biztosabb termést ígér, mint a késõi vetés." Ezek a szólásaink az idejekorán megkezdett munka eredményességérõl beszélnek. Ritkán gondolunk azonban arra, hogy Isten is korán, sõt minden emberi tevékenységnél korábban kezdi meg munkáját bennünk és közöttünk.
Ezt tette a menny és föld teremtésekor. Húsvétkor, újat kezdve az emberiség történelmében, szintén ezt cselekedte: kora hajnalban mentek ki az asszonyok a sírhoz, de Isten még náluk is korábban ott volt, és feltámasztotta a halálból Jézust.
Isten már egészen korán, gyermekségükben választott ki és hívott el embereket szolgálatára: a kis Sámuelt, az ifjú Dávidot, a gyermek Keresztelõ Jánost vagy a fiatal Timótheust.
Keresztségünkben - akár gyermekként, akár felnõttként részesültünk benne - minden emberi döntésnél korábban megelõlegezte kegyelmét. Mi csak azért vagyunk képesek a szeretetre, mert õ korábban, azaz elõbb szeretett minket.
A szõlõmunkások példázatában korán reggel ment ki a gazda, hogy munkásokat fogadjon szõlõjébe.
Téged mikor hívott el Isten szolgálatába? Mikor hallottad meg hívását? Korán, gyermekségedtõl kezdve? Adj hálát érte! Lásd meg, mekkora áldás, hogy mindig vele lehetsz! De azt is lásd meg, hogy korai elhívásod nem a te érdemed! Egyedül kegyelem. Vagy talán késõbb, felnõtt fejjel tértél meg? Nem maradtál le semmirõl! De azt is lásd meg, hogy megtérésed nem a te érdemed, Isten hívott el téged még idõben. Idejekorán, mert még nem volt késõ számodra! Ez is kegyelem.
A szõlõmunkások példázatában kimegy a gazda korán, de kimegy késõn is. Még akkor is fogad fel munkásokat. Mert õ "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság megismerésére" (1Tim 2,4). Ezért ad a korán kezdõknek és a késõn érkezõknek egyforma fizetséget: örök életet és üdvösséget ingyen kegyelmébõl. Ezt a szeretetet naponként megtapasztalva csak egyet tehet az ember: "Imádságra két kezem, / Ím, buzgón összeteszem; / Késõn-korán hozzád vágyom, / Míg ott fent szól énekem / Megdicsõült nyelveken." (EÉ 53,7)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.