Megvizsgál az Úr minden szívet, és megismer minden szándékot és indulatot. (1Krón 28,9)

Te pedig amikor imádkozol, menj be a belsõ szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. (Mt 6,6)

Olvasmányok: Lk 19,41-48 és Róm 9,1-8.14-16

Lekció:Lk 19,41-48 1Kor 12,1-11

Igehirdetési ige:2Móz 19,1-8

Augusztus 9.

"Te pedig amikor imádkozol, menj be a belsõ szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged." (Mt 6,6)

Jézus a Hegyi beszédben imádkozni tanítja a tanítványokat. Könnyen félreérthetjük szavait, hiszen elõször arra gondolhatunk: ha valóban csöndben kell magunkban imádkozni, mi szükség van akkor a közös templomi liturgiára?
De nem errõl van szó. Jézus óva int minket attól, hogy olyanok legyünk, mint a képmutató imádkozók, akik csak mások elismerése miatt szólnak Istenükhöz magamutogató módon.
Kitõl várunk elismerést?
Ma, amikor a Facebook hatalmas divat, és sokan ott élik ki közösségi élményüket, láthatjuk, hogy a "képmutatás" modern változata van elõttünk. Akik ott posztolnak, ugyanúgy elismerésre várnak ismerõs vagy csak ismerõsnek vélt társaiktól. Minden mozzanatot, ami velük történik, megosztanak, és elismerõ "like-ot", jelzést remélnek.
Miért itt várjuk az elismerõ szavakat? Persze mindenkinek szüksége van biztatásra, tetszésnyilvánításra.
Mert egyetlen szó Istentõl ezerszer többet ér bármilyen emberi dicséretáradatnál.
De megtaláljuk-e az igaz belsõ szobánkat, amirõl az ige szól, vagy csak kívülre figyelünk? Tudjuk-e pontosan, mire van igazából szükségünk? Kitõl jön felénk az igazi elismerés? Képesek vagyunk-e kizárni a külsõ világot ebben a kommunikációs zavarban? Bár emberi kapcsolatainkhoz minden olyan eszközünk megvan, ami szükséges. Mégis tudunk-e csendben Istenhez szólni, más módon, mint ahogy nap mint nap tesszük emberi kapcsolatainban?
Furcsa, hogy e földi világban valóban mindenünk megvan, hogy a másik emberrel "szót" értsünk, vagy lássuk õt a távolban is, és azonnal kicseréljük gondolatainkat. Az imádkozáshoz nincsenek 21. századi eszközeink: okosmobil, táblagép, Wi-Fi, Skype, közösségi oldalak. Mégis van valami, ami többet ér, nem kell hozzá hálózat, hanem mindenhol és mindenkor kapcsolatba kerülhetünk Istennel.
Használjuk bátran lelkünket, és elégedjünk meg azzal a ténnyel, hogy a Teremtõ folyamatosan "like-ol", elfogad minket, úgy, ahogy vagyunk, pedig sokszor nem érdemelnénk meg.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.