Az Úr elküldi majd angyalát elõtted. (1Móz 24,7)

Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálembõl Gázába vezetõ útra, amely néptelen. Õ felkelt, és elindult. (ApCsel 8,26-27a)

Olvasmányok: Jel 14,6-7(13-16) és Mt 21,23-27

Október 1.

"Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálembõl Gázába vezetõ útra, amely néptelen." Õ felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynõjének udvari fõembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, visszatérõben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta." (ApCsel 8,26-28)

Fülöp, a tettrekész diakónus Jeruzsálembõl a Gáza felé halad. Megkapta a parancsot - teljesíti. Ez már önmagában olyan momentum, amin korunk önmegvalósításhoz és perlekedéshez szokott embere fennakadhatna: miért mennék én egy néptelen útra? Ennek látszólag semmi értelme. De Fülöp szó nélkül felkel, indul. Az úton azonban feltûnik egy másik mozgó pont is: aranyozott hintón egy színes bõrû, igen fontos beosztású ember utazik, és egy akkoriban ritka tevékenységet folytat: olvas, méghozzá Ézsaiás próféciáit.
A hintón ülõ fekete bõrû kincstárnok, az etióp anyakirálynõ bizalmasa a zsidó vallás buzgó tanulmányozója. Élete szomorú problémája, hogy nem fogadja be teljes jogú tagként a jeruzsálemi közösség (5Móz 32). Ennek tudatában meghökkentõen példaértékû az az igyekezet, Istent keresõ akarat, a megismerés vágya, ami az etióp fõembert mozgósítja. Még az úton hazafelé is folytatja a kutatást, hiszen érteni is akar, nemcsak követni. Valószínûleg kérdései vannak, és választ keres. Ez különbözteti meg felnövekvõ hitét a gyermeteg vakbuzgóétól, aki megelégszik kézhez kapott, könnyen emészthetõ feleletekkel.
Rá még minden az újdonság erejével hat. Vonzza az ismeretlen, lenyûgözõ világ. A szálakat azonban nem õ mozgatja. De érezhetõ, sejthetõ már az elkerülhetetlen találkozás képe, a láthatatlan kezek munkája, amelyek Fülöpön át Krisztushoz irányítják ezt az érdeklõdõ idegent.
Itt két történet, mozgókép fut egymás felé: az induló Fülöpé és a keresõ, zötykölõdõ idegené. Találkoznak-e? Vagy elkerülik egymást? Választ kap majd az etióp férfi? Szinte bõrünkön érezzük a várakozás feszültségét, amint formálódik, elindul valami, és halad az elkerülhetetlen felé.
"Érted is, amit olvasol?" - kérdi késõbb a meglepett etióp pénztárnokot Fülöp. A választ ismerjük. Hiába volt intelligens, tanult ember - buzgón vallásos -, a betûk mögötti igazság eddig a találkozásig homályban maradt. A bizonytalan, de érdeklõdõ utazó mellé odakuporodik a hintó ülésére Isten embere, Fülöp, akinek a helyzetet értõ jelenléte, a titkot megfejtõ ajándéka a Szentlélek által teljesen megváltoztatja a fõember életét.
Vajon hányan szegõdnek mellénk az úton, figyelmünket a helyes ismeret felé terelve? Észrevesszük-e õket? Vagy mi tudunk-e megfelelõ válasszal - vagy még inkább megfelelõ kérdéssel - szolgálni, amikor rövid ideig együtt haladhatunk az Istent keresõ idegenekkel?
Szóba merünk-e állni velük akkor is, ha különbözõségük legalább oly szembetûnõ, mint a színes bõrû kincstárnoké? És ami a legfontosabb: lesz-e mondanivalónk számukra az Isten által elõkészített, sorsdöntõ találkozások alkalmával?

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.