Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! (Zsolt 31,6)

Mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! (1Thessz 4,17-18)

Olvasmányok: Jel 3,14-22 és Jak 1,1-12

November 5.

"...azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!" (1Thessz 4,17-18)

November elsõ napjaiban ellátogatunk szeretteink sírjához. Virágot helyezünk el, és a meggyújtott gyertyák fényénél emlékezünk. Ilyenkor különös erõvel tör föl bennünk az ember õsi kérdése: mi vár halottainkra és mi vár ránk a halál után?
Ebben az igében Pál apostol választ ad kérdésünkre, de nemcsak tanítja azokat, akik bánkódnak eltávozott szeretteik miatt, hanem vigasztalja is õket. "Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felõl, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük." (1Thessz 4,13)
Az apostol a halál utáni élet kérdését Jézus Krisztus halála és feltámadása fényébe állítja. Urunk golgotai kereszthalála és húsvéti feltámadása keresztyén hitünk és reménységünk alappillére. Ha hisszük, hogy Jézus Krisztus valóban feltámadt, akkor az õ ígérete szerint a benne hívõk is fel fognak támadni, és örökre együtt maradnak az Úrral. Ez a mi reménységünk. Errõl mondja az apostol: "ezzel vigasztaljátok egymást!"
De hogyan teljesülhet be a reménységünk? Hogyan lehetünk részesei ennek az örökké tartó közösségnek? Az a Krisztusban hívõ lehet részese ennek, aki itt ezen a földön is Krisztushoz tartozott. Aki a Jézusba vetett hittel tölti ezt a földi életet, az élhet vele mindörökké.
Aki már ezen a földön befogadja hitével a feltámadott, élõ Krisztust, az odaát meglátja az õ dicsõségét, sõt részesülhet az õ dicsõségében.
Éppen ezért ez az ige arra figyelmeztet minket, hogy ebben a földi létben a legfontosabb tennivalónk Jézus hívásának elfogadása. Legyen hát a legfontosabb feladatunk, hogy higgyünk õbenne. Legyen személyes hitvallásunk az ének szövege: "Jézus én bizodalmam, / Örök életre vezérem, / Õbenne van nyugalmam, / Mert vele azt mind elérem, / Ami itt vigasztalhat, / S holtomban boldogíthat." (EÉ 369,1)

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.