Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, Uram, a mi Istenünk! (Jer 3,22)

Közeledjetek az Istenhez, és õ közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkûek. (Jak 4,8)

Olvasmányok: Ef 4,17-24 és 1Móz 3,1-13

Január 9.

Közeledjetek az Istenhez, és õ közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bûnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkûek. Gyötrõdjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Jak 4,8-9

Meglepõ ez a felszólítás. Úgy tûnik, mintha az elsõ lépést nekünk kellene megtenni Isten felé. A Szentírás egésze alapján mégis tudhatjuk, hogy Isten a kezdeményezõ. Tõle van mindenünk, Õ már akkor értünk adta az Õ Fiát, amikor még meg sem születtünk, és ezért lehetséges az, hogy velejéig romlott emberként mégis közeledhetünk Hozzá, mert Nélküle semmit sem tudunk cselekedni.
Mégis arra szólít fel, hogy közeledjünk. Hogyan? Mindenekelõtt alázattal. A gõgös ember lepattan az Úrról. Mivel alapból ilyenek vagyunk, szükségünk van megtérésre. Lehet, hogy az a kérdésünk, mint Malakiás idejében, hogy "Mibõl térjünk meg?" (Mal 3,7d).
Ezt kérdezzük meg a szíveket vizsgáló Úrtól személyes imádságban, keressük az alkalmakat, amikor Isten igéjét olvashatjuk, hallgathatjuk, és mindazt amit megértünk bátran alkalmazzuk az életünkben. Õ meg fogja mutatni tetteink (kezeink), gondolataink, érzelmeink, akaratunk (szívünk) szennyét, és azt amiben az Õ féltõn szeretõ intése ellenére hitgyilkos kompromisszumokat kötöttünk a világgal.
Ha meglátunk ebbõl valamit az életünkben, akkor ne restelljünk sírni emiatt. Errõl és nem valamiféle önsanyargatásról szól Jakab is a 9. versben. A világ szerinti gyönyör, élvezet elõbb utóbb szomorúságra fordul, de nem mindegy milyenre. "Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez."
A mennyei Atya, aki Jézus keresztjéért kész megbocsátani, hív bennünket ebben az igében. Ne sokat filozofáljunk ezen, hanem amint a tékozló fiú, szálljunk magunkba, és bûneinkkel, de bûnbánattal irány Hozzá! Induljunk és majd meglátjuk mi is, hogy igazából az Atya vonzásába kerültünk.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.