Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Zsolt 84,5)

[Jézus által] vigyük Isten elé a dicsõítés áldozatát mindenkor, azaz nevérõl vallást tévõ ajkaink gyümölcsét. (Zsid 13,15)

Olvasmányok: Mt 25,31-46 és Róm 8,18-23(24-25)

Lekció:2Thessz 1,3-10 Jer 8,4-7

Igehirdetési ige:Mt 25,31-46

November 15.

"Általa vigyük Isten elé a dicsõítés áldozatát mindenkor, azaz nevérõl vallást tévõ ajkaink gyümölcsét." (Zsid 13,15)

Számomra a 2014-es futball-világbajnokság legemlékezetesebb pillanata azon a bizonyos német-brazil meccsen történt. A vébét Brazíliában rendezték meg, így a brazil csapat hazai pályán léphetett színre. Nem volt titok, hogy az aranyéremért küzdöttek. akárcsak az ellenfél. A kezdõ csapatban csupa jó játékos szerepelt, a hazai pálya elõnye és a szurkolók biztatása is õket erõsítette, így hát minden adott volt ahhoz, hogy a legjobb négy közé jussanak.
Ám az égieknek mit sem számított mindez, mert a brazil csapat csúfos vereséget szenvedett. Míg az ellenfél hétszer talált a kapuba, addig a brazilok csupán egyszer, így végül 7:1-es vereséget szenvedtek a németektõl.
A mérkõzés kilencven perce tele volt izgalmakkal, de a java még csak ezután jött!
Amint a bírói sípszó jelezte a játék végét, a német focisták örömmámorban úszva szaladgáltak a pályán, a brazil játékosok közül többen sírva fakadtak. Ám volt egy fiatalember, aki nem így tett.
A sípszó után térdre borult, szemeit behunyta, kezeit az ég felé emelte, és imádkozott. Az egész világ szeme láttára, több millió ember elõtt ott a pálya közepén leborult, és imádkozott. Nem mérlegelt, nem törõdött a kamerákkal, sem a körülötte lézengõ csapattársakkal, egyszerûen csak hálát adott. Pedig emberileg nézve semmi oka nem volt a hálaadásra. A csapat csúfosan kikapott, a világbajnoki cím elnyerése kilencven perc alatt szertefoszlott.
Egy ilyen vert helyzetben mégis mi lehet az, ami arra indít valakit, hogy hálát adjon? Akkor, amikor közel sem az történt, amit õ szeretett volna, amikor azt érezhette, hogy elhagyta õt az Isten, mi késztethet valakit mégis arra, hogy hálát adjon?
Én azt hiszem, az a hit, amely tudja: "Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál." (Róm 8,28)
Csak ez a hit képes meglátni még a vereségben is a gondviselést. Azt, hogy az Úr adott erõt arra a kilencven percre, és tõle jött az erõ ahhoz is, hogy elviselhetõ legyen a vereség.
A mindenkor hálát adni éppen ezt jelenti. Még akkor is, amikor nem értem, még akkor is, amikor nem ezt és nem így képzeltem el, még akkor is biztosan tudni, hogy Isten a gondomat viseli.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.