De én rád tekintek, én Uram, Uram! Hozzád menekülök, ne vedd el életemet! (Zsolt 141,8)

[Jézus] pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törõdsz azzal, hogy elveszünk? (Mk 4,38)

Olvasmányok: Jel 2,1-7 és Ézs 44,6-20

December 9.

"Õ pedig a hajó hátsó részében a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: Mester, nem törõdsz azzal, hogy elveszünk?" (Mk 4,38)

Vajon a tanítványok hitének vagy hitetlenségének története ez? Létezhet-e a hit bizalom nélkül? Hiszen a tanítványok az életveszélyes helyzetben végül Jézushoz fordulnak, de úgy tûnik, mintha nem nagyon bíznának abban, hogy törõdik velük, és mindenképpen megmenti õket. Persze amikor észreveszik, hogy Jézus fáradt, és mélyen alszik, mint bármelyik ember, nehezen látják meg benne az Isten Fiát. A vihar pedig csak egyre erõsödik.
Éppen azok a pillanatok, amikor valódi veszélybe kerülünk, tükrözik leghûségesebben hitünk természetét. Mi a legelsõ tennivalónk? Hová, kihez fordulunk?
Az életösztön ahhoz fog hajtani, akit akár tudatosan, akár tudattalanul is a legbiztosabbnak tartunk. Ilyenkor nincs idõ a kegyesség álcázására, cirkalmas imádság megfogalmazására. Ilyenkor kiáltani kell, akár csak ennyit: "Mester, nem törõdsz azzal, hogy elveszünk?"
Közben Jézus a lehetõ legteljesebb nyugalommal alszik a viharban hánykolódó hajón. Úgy, ahogyan a zsoltáros mondja: "Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!" (Zsolt 4,9)
Példája nagyon lényeges dologra figyelmeztet: Isten gyermekeként mi is ugyanígy biztonságban érezhetjük magunkat. Hiszen amikor Jézus felkel, és ráparancsol a szélre és a tengerre, akkor nyilvánvalóvá lesz: az egész teremtett világ az õ kezében van.
Abban a kézben, amely megteremtette az eget és a földet. Amely rendet alkotott, és összetartja a világot. És amely olykor közbeavatkozik, sõt felülírja a fizika törvényeit is a kedvünkért, csak hogy minket megmentsen.
Engedi, hogy megtapasztaljuk: életünk is kezében van. Munkálja, hogy a hitünk bizalommá izmosodjék.
Hittek-e a tanítványok Jézusban? Egészen biztosan, hiszen hozzá fordultak. Bíztak-e benne? A történet végére egészen biztosan, hiszen maga Jézus fordult feléjük, és megtartotta õket.

A fenti igék az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóból származnak.

Lelki útravalónk az Északi Egyházkerület lelkészei által szerkesztett IgeIdő c. kötetből való.