2010. szeptember 7. kedd

Zsolt 145,1-9.

1 Dávid dicsérete. Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet
mindörökké.
2 Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.
3 Nagy az ÚR, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.
4 Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas
tetteidet.
5 Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is
elmélkedem.
6 Elmondják, milyen félelmes hatalmad, én is felsorolom nagy tetteidet.
7 Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.
8 Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy.
9 Jó az ÚR mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.

                       MA ITT, HOLNAP OTT!

Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.
(Zsolt 145,13)

Hallgattam barátnőim egy csoportjának beszélgetését az emelkedő
árakról, a munkalehetőségek hiányáról, az erkölcsi hanyatlásról.
Feltettem magamban a kérdést: Milyen életük lesz unokaöcséimnek és
unokahúgaimnak? Milyen kihívásokkal kell szembenézniük a jövőben?
Félelem támadt bennem. De azután a Zsolt 145,13-ra gondoltam.
Isten nem valamiféle szélhámos, - ma itt, azután néhány hét vagy év
múlva másutt. A Biblia elmondja, hogy ő a kezdetektől létezik (1Móz
1,1), és az idők végezetén túl is megmarad. Ugyanaz az Isten, aki
kísérte az Ószövetség nagyjainak életét, ma is közöttünk van, erőt és
bölcsességet fog adni a következő generációknak is. Milyen vigasztaló
gondolat ez!
Családom következő generációs tagjainak, és majd az ő jövőbeni
családjaiknak is meg kell küzdeniük a kihívásokkal, de nem kell egyedül
maradniuk. A 2Sám 22,31 azt mondja, hogy Isten "pajzsa mindazoknak,
akik hozzá menekülnek". Akik őt keresik útmutatásért, hozzá mennek
"erőért a harcra" (Zsolt 18,40), megkapják azt tőle. Isten ígéretei
megállnak minden időben.

Imádság: Ábrahámnak, Mózesnek és mindazoknak Istene, akik keresnek és
követnek téged most és az eljövendő időkben, áldott legyen a neved! Te
vagy mindeneknek Istene, nemzedékről nemzedékre.

 Ámen.