Régen, amikor az emberek megfogták a kenyeret, akkor nemcsak azt az illatos kenyeret látták és érezték, hanem sokkal többet. Ezért, mielőtt megkezdték a kenyeret, keresztet rajzoltak a kenyérre. Biztos, hogy eszükbe jutott, hogy ehessenek kenyeret, ezért nekik meg kellett dolgozni. Bizonyára sokszor átfutott a gondolataikon, amikor megfogták a kenyeret, hogy Kitől van, és sokan voltak hálásak Istennek, a végeredményért, a kezünkben lévő kenyérért. Nem lett volna kenyér, ha nincs elvetett mag. Valószínű, Jézus is megfigyelte a vetést, és értékelte a termést. -„Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt, elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott. A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott.” … Akkor megkérdezték tanítványai, mi a példabeszéd értelme. Így válaszolt: A példabeszéd értelme ez: a mag Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is tartják, és termést is hoznak állhatatosságban.” ( Lk 8, 4 – 9, 11 - 15 ) Ha jól odafigyeltünk a példázatra, úgy kezdődik, hogy kiment a magvető vetni, és úgy fejeződik be, hogy akiknél jó földbe esett, jó talajra hullott a mag, ott sok termés lett. A jó mag az Isten szava, az Isten tanítása, a magvető pedig az, aki Isten szavát hirdeti, tanítását elhinti az emberi szívekbe. A magvető mindenekelőtt maga Jézus, aki nyilvános működése alatt az embereket tanította, és azt hirdette, vetette, amit az Atya rábízott. Nekünk befogadóvá is, és az Ige hirdetőivé is kell válnunk. Sokszor elkeseredünk, ha nincs vagy nem olyan sok az eredmény. Hol lehet a hiba? Miért halnak el Isten igéi lelkünkben? Miért nem teremjük a jót? Teremhetnénk, mert állandóan kapjuk a jó magot az Igét, Istentől.