2020.12.06. MAI EVANGÉLIUM.( Luk 21, 28 )

Jézus második eljöveteléről beszél,..„És akkor jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig a tenger zúgása és háborgása miatt kétségbeesnek a népek tanácstalanságukban. Az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár, mert az egek tartóerői megrendülnek.És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor pedig ezek elkezdődnek, EGYENESEDJETEK FEL, ÉS EMELJÉTEK FEL A FEJETEKET, MERT KÖZELEDIK A MEGVÁLTÁSOTOK." „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa." Jézus megígérte, hogy el fog jönni.Várjuk Jézus titokzatos szavainak beteljesedését, várjuk szenvedéllyel, Advent második vasárnapját ünnepeljük, és közben várakozunk. Oly sokan, még rohanásban vagyunk, sok teendőink miatt. Tervezünk és készülődünk, hogy lesz a közelgő ünnep. A fény maga a közösség szépsége. A fény az, ami árad az ablakokból, a zenéből, a csendből, és mindezek az elképzelhetetlen szépség felé mutatnak. Emlékek cikáznak a fejünkben és vágyunk a szeretteink közelében lenni ismét. Lehet hogy sokunknál, most minden más lesz, mert aki szeretteink közé tartozott, már nem lehet közöttünk. Advent időszaka remek alkalom a számvetésre. Az egyre hosszabbodó téli esték, a hideg és a minket körülvevő természet telente ismétlődő „halála" csak fokozza e számvetés szükségét bennem, bennünk. Sokan melankolikus hangulatba is kerülnek. A borzongós délutánokon olyan jólesne egy kis arcot pirító napfény... A nagyvilágban zajló rettenetes dolgok nyomasztóvá dagadnak a szívekben: természeti katasztrófák, új és ismeretlen járványok, őrjöngő agresszió és önzés... Nem meglepő, hogy „az emberek megdermednek a félelemtől és annak sejtésétől, ami az egész földre vár." Úrrá lesz a felismerés: milyen felfoghatatlanul aprócskák sebezhetőek, tehetetlenek vagyunk mi ebben a körülöttünk irgalmatlanul zubogó és zakatoló gépezetben. Összezavarodtunk ebben az ember ellen fordult, önmagunkat és földünket felégető világban. De csak Isten nélkül! Kik Istennel élünk - MICSODA IRGALMAZÓ KEGYELEM - nincs okunk összegubózva reszketni. Jézus Urunk mondja: „AMIKOR PEDIG EZEK ELKEZDŐDNEK, EGYENESEDJETEK FEL, ÉS EMELJÉTEK FEL A FEJETEKET, MERT KÖZELEDIK A MEGVÁLTÁSOTOK." Hatalmas ígéret, ami szívünket újból és újból átjárhatja a remény, a szeretet és a várakozás öröme. Micsoda Advent hát a miénk! Nem küldenek padlóra félelmeink e szörnyű véget generáló világban. Hát nem csodálatos? Krisztus a föld pusztulásáról tanítva hívei megmenekedéséről beszél. Megváltónk szavaiba kapaszkodva a végidőkben is felegyenesedve járhatunk. Vagyis Krisztus eljövetelére várakozni nem valami passzív, vallásos dolog. Ellenkezőleg, Krisztus teljességére várakozni annyit jelent, hogy amennyire csak tudunk, Őhelyette, az Ő nevében cselekszünk. Akkor vársz képességeidhez mérten a legjobban Krisztusra, ha cselekvő szeretettel tudsz lenni azokhoz, akiknek erre a leginkább szükségük van.Isten adja meg, hogy míg várakozunk Krisztus igazságának végérvényes és teljes eljövetelére, le tudjuk vetkőzni – bármit jelent is ez a számunkra – saját sötétségünk cselekedeteit, és fel tudjunk venni magunkra a szeretet palástját, ami bevilágít az otthonunkba, és másokhoz is eljuthat.Ámen.