2016. június 26. vasárnap

Maradni, amikor menni szeretnél (2)
„… hogy rá ne szedjen minket a Sátán.” (2Korinthus 2:10)

Ismerd fel, hogy ki a házasságod valódi ellensége! Azokon a napokon, amikor úgy gondolod, képtelen vagy akárcsak egy percet is eltölteni tovább ebben a kapcsolatban, könnyen megesik, hogy szem elől téveszted az összképet, és csupán a rossz dolgokra összpontosítasz. A házasság Isten ötlete volt. Ő tervezte el, mint földi országának alapját. Ezért aztán a házasság a sátán egyik elsődleges célpontja. Ezért mérgezte meg és zavarta össze az első házaspár gondolkodását. Félrevezette Ádámot, hogy Évát tartsa a probléma forrásának, és a bukásért őt hibáztassa (ld. 1Mózes 3:12). Pedig mindkettőjüket a „hazugság atyja” (János 8:44) szedte rá. A sátán tudta, hogy aláaknázhatja Isten tervét azzal, ha éket ver az első emberpár közé; ha ellentétet szít, ha sikerül rávennie őket, hogy egymást hibáztassák és csak az önérdekkel törődjenek. Módszerei azóta sem változtak. Ezért vezetünk magunkban listát a másik gyengeségeiről, ezért tekintjük párunkat a problémának, és ezért nem gyakorlunk iránta kegyelmet. Pál segít megérteni, hogyan győzhetjük le a sátán praktikáit: „Mert amit én megbocsátottam, ha volt mit megbocsátanom, az tiértetek volt Krisztus színe előtt, hogy rá ne szedjen minket a Sátán. Az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2Korinthus 2:10–11). További tanácsot is ad: „A szeretet… nem rója fel a rosszat” (1Korinthus 13:4–5), vagyis nem vezet nyilvántartást mások bűneiről. Ez nem azt jelenti, hogy a szeretet letagadná a bűnt vagy szemet hunyna felette, nem, a szeretet úgy dönt, hogy önmegtagadást gyakorol. Tehát ahelyett, hogy listát vezetnél házastársad rossz tulajdonságairól, keresd inkább benne a legjobbat, és mutasd ki, hogy értékeled őt! Semmi sem szünteti meg úgy a neheztelést és olvasztja el a zordságot, mint ha kifejezzük egymás felé nagyrabecsülésünket.