Aki húsvét reggelén elsőnek találkozott a feltámadt Jézus Krisztussal, az Mária Magdolna volt. - Tudjuk, hogy minden ember életében nagy különbség van az út eleje és az út vége között, - ez történt Máriával is. Olvashatjuk az Evangéliumban, hogy két pont között ott van a nagy fordulat Mária Magdolna életében, amikor találkozott a feltámadt Jézus Krisztussal. - - „Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabboni!” – vagyis Mester… Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent. ( Jn 20,11-18 ) - Mária Magdolna a sírbolton kívül állt és sírt. Mire gondolt? Arra, hogy elvitték, ellopták Jézus holttestét a sírból. Elfutott, hogy megmondja a tanítványoknak. Amikor Péter és János elment, Mária még maradt, - és sírt. Siratta Jézust. Siratta, mert tudta mi mindent köszönhet Jézusnak: - megszabadította őt a bűneitől, és visszaadta számára a békességet, a biztonságot. Most mindent elveszettnek látott, de valahol ösztönösen érezte, hogy a sír közelében kell maradnia. Érezte, hogy akit szeretünk, azt nem veszíthetjük el. Jól érezte, mert meglátta Jézust, bár először nem ismerte fel, de amikor a nevén szólította őt Jézus, akkor a földre borulva imádta Őt. - Mária Magdolna kitartását, szeretetét, hitét, - és a miénket is, mindig azzal jutalmazza Jézus, hogy oda áll mellénk. - Amikor észrevesszük, felismerjük Jézust, akkor nekünk is eltűnik a félelmünk. - Amikor mi is megtapasztaljuk Jézus jelenlétét, és amikor felismerjük az élő, feltámadt Jézus Krisztust a maga valóságában, bennünk is növekedni fog a szeretet, a hit, és a remény. - Jézus mindig megmutatja önmagát annak, aki szereti Őt! - Maradjunk Jézussal, és egymással közösségben. Legyen szeretetünk, hitünk, és reményünk! - Fogadjuk el ezt a nagy csodát, és akkor a Feltámadás életünk része lehet!