2009. április 11. szombat

Kol 3,5-9.

5 Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és
a kapzsiságot, ami bálványimádás, 6 mert ezek miatt haragszik Isten. 7
Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; 8 most azonban
vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot,
az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. 9 Ne hazudjatok
egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt.

                          MÁSODIK ESÉLY

Hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek
legyetek egész magatartásotokban. (1Pét 1,15)

Keresztyénként nőttem fel, de az egyházból való kiábrándultságomat
egész életemben arra használtam fel, hogy azt tegyek, amit akarok. Még
a katonaságnál - ahol nap mint nap ki voltam téve a halálnak - sem
jutott eszembe, hogy meghalhatok. Az életet magától értetődőnek
tartottam, és saját kívánságaim kiélésére használtam.
Olyan távol voltam Krisztustól, amennyire csak lehet, de nem aggódtam,
hiszen "jó ember" voltam. Miután édesapám meghalt rákban, megtudtam,
hogy hitre jutott Jézus Krisztusban. Ekkor kérdőjeleztem meg magamban
először azt, amit Istenről tudtam és éreztem.
Bár továbbra is "jó ember"-ként éltem, lelkileg üresnek éreztem magam,
és céltalan volt az életem. Anyagilag sikeres voltam - karrier, jó
beosztás, új ház és kocsik - de ez egyáltalán nem töltötte be a
szívemben tátongó űrt. Kétségbeesésünkben feleségemmel végül megadtuk
magunkat Isten akaratának: a megbocsátását és vezetését kértük.
Most már látom, hogy Isten egész életemben milyen türelmesen várt rám,
és minden nap hálát adok, amiért megkeresett engem, elveszett bárányt,
és visszavezetett a nyájhoz. Csodaként élem meg azt a békét és örömet,
amit azóta érzek.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk minden napot ajándékként élni, segíts
mindent dicsőségedre tennünk. Ámen.

Isten az embert a vele való kapcsolatra teremtette.