„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.” ( Kol 3,13 ) - Megbocsátani nem is olyan egyszerű. - A mai példabeszéd egyértelmű utasítást ad a megbocsátásra. Ha megbántanak minket meg kell bocsátanunk. Ha bocsánatot kérnek tőlünk, akkor is meg kell bocsátanunk. A megbocsátásnak nem lehet határa. Annyiszor kell megbocsátani, ahányszor kérik. De mi van, ha nem kérik? Ha csak vétkeznek ellenünk, megbántanak, fájdalmat okoznak, de nem következik utána semmi más, csak a düh, vagy éppen a szomorúság? Akkor mi a teendő? Mi magunknak kell kezdeményezni a békülést? Lehetnek olyan szeretteink, akiknek, ha bántanak is, nagyon könnyű megbocsátanunk. És vannak olyan szeretteink, akiknek nagyon nehéz. Sajnos előfordul olyan is, hogy bántásként élünk meg, amit nem annak szántak, vagy akiket mi bántunk rendszeresen, és nem is vesszük észre. Sokan, még a családtagukat, rokonukat is kitagadják, megtagadják, haragszanak, gyűlölik, mert - „Nem úgy viselkedik ahogyan szeretnék.” - Lehet, hogy nem úgy viselkedik, ahogyan szeretnék, mégis lehetünk mi a kezdeményezők, és állítsuk helyre a szeretet harmóniáját. - Legyen bennünk lelki erősség, hűség, önmérséklet, irgalom, nagylelkűség és megbocsátás. - - „Abban az időben Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: „Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek.” Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: „Add meg, amivel tartozol!” Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: „Légy türelmes irántam, mindent megfizetek!” De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását. Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: „Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad?” És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” ( Mt 18,21 - 19,1 ) - - A megbocsátásban olyan mértékkel kell mérnünk testvéreinknek, ahogyan nekünk mért, mér a mennyei Atya. Ő túlcsorduló mértékkel, végtelen bőséggel megbocsát mindig. - Éljünk békességben, tegyük félre az állandóan hangoztatott igazunkat. - - Istenünk! Köszönjük, hogy szeretsz! Bocsásd meg, hogy mi kicsinyesen számon tartjuk az ellenünk elkövetett vétkeket. Ne engedd, hogy a harag, a gyűlölet megmérgezze az örömünket, életünket, és elválasszon azoktól, akikre valamiért haragszunk. Segíts szívből megbocsájtani minden ellenünk vétőnek!