Jézus hallgatói között mindig akadtak olyanok, akik büszkék voltak vallásos magatartásukra. Az egyszerű embereket semmibe vették. Jézus ezért mondott el egy olyan példabeszédet, amely elgondolkodásra késztette, és ma is készteti az önhitt embereket: - „Két ember fölment a templomba imádkozni, az egyik farizeus volt, a másik vámos. A farizeus megállt, és így imádkozott magában: „Istenem, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is. Kétszer böjtölök hetenként, és tizedet adok mindenből, amim van.” A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem merte az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: „Istenem, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” Mondom nektek, hogy ez megigazultan ment haza, amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.” ( Lk 18, 9 – 14 ) Mi volt a különbség a két ember imája között? Az, hogy a farizeus, a másik emberhez viszonyítva vizsgálja önmagát és nem igényelte, kérte bűnei bocsánatát. A farizeus önmagáról csak a jót mondta el Istennek, és megszólta a másik embert. A bűneiről nem beszélt, nem kért bocsánatot Istentől, pedig biztosan voltak. Figyeljétek csak meg, milyen sokszor tudtunk beszélni más emberek hibáiról, gyengeségeiről, és bűneiről. Például: A családban, az iskolában, a munkahelyen, egy vendégségben, társaságban. Sokan, szinte akkor érzik igazán jól magukat, ha megszólhatnak valakit. Tudjuk ám élvezettel boncolgatni a másik embernek a hibáit, vájkálni a másik embernek a bűneiben. Tudunk ám, megbotránkozva beszélni X – , vagy Y - emberről, a bukásáról, a botrányáról, a gyengeségeiről, a házasságáról, vagy a titkos kalandjairól. Persze, mindig olyan valakiről, aki nincs jelen. Sokan, még hozzá is teszik: „Hát én azért ilyet nem tennék! Velem azért ilyen nem fordulhatna elő!” A farizeus a saját kiválóságának a tudatában volt, és a vámost tolvajokhoz, gyilkosokhoz, csalókhoz viszonyítja. Mi ne gyűlöljük egymást, mert az semmi jóra nem vezet. Mi legyünk alázatosak! A vámos, tudja, hogy bűnös és tisztában van a saját maga hitványságával. A vámos hálát ad azért, hogy az Isten kegyelmes hozzá, és még egy olyan semmirevaló, igazán bűnös ember is, mint ő, jöhet eléje. Nincs kirekesztve ő sem a templomból. Ma így mondanánk, hogy még ő is jöhet, még ő is beléphet, az Isten házába, még ő is kérhet bocsánatot Istentől. Tehát mi, amikor odaállunk az Isten elé, akkor ne a másik embert nézegessük, ne a másik ember bűneit mondjuk el Istennek, hanem csak egyedül a miénket. Soha ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy más emberek, még nálunk is bűnösebbek. Lehet, hogy ez igaz, de ez nem tartozik ránk, ez nem használ, és ez nem is segít rajtunk. Viszont, vigasztaljon minket, hogy nekünk kegyelmes, megbocsátó Istenünk van, Aki még bennünket, bűnösöket sem küld el. Köszönjük meg Neki szeretetét és irgalmát!