Reformátusok klubja klub

Reformátusok klubja klub hírei

Megemlékezhetünk az elhunytakról,

6 hónapja | Varga Zoltánné Marika | 0 hozzászólás

Még azt is említi, hogy időnként megemlékezhetünk az elhunytakról, sőt a Zsidókhoz írt levél azt mondja: emlékezve rájuk, kövessük a hitüket, ha ők hívők voltak. Viszont semmiféle halottkultuszt nem enged meg a Szentírás, meg temetőkultuszt sem, és legfőképpen az elhunytakkal létesítendő bármilyen kapcsolatot nem engedi meg. Ezt hívják spiritizmusnak, és ennek mindig súlyos következményei vannak azoknak az életében, akik elkezdenek ezzel játszani.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy mi nem imádkozunk az elhunytakért, mert mindenkinek az örök sorsa a halála pillanatában végérvényesen eldől. Aki hitben halt meg - ahogy olvastuk -, egyenesen az Úr Jézushoz megy, aki visszautasította itt Isten szeretetét, az pedig egyenesen a kárhozatba. A Biblia nem tud közbülső állapotról.

Ami a tisztítótűzről szóló tévtanítást illeti, az egy félreértett bibliai helyre épül, amit szintén most olvastunk a napokban a Bibliában. Pál apostol arról ír a korinthusiaknak, hogy amikor ő ott járt, Jézust hirdette nekik, és a Jézusba vetett hitük lett az a biztos alap, amire az életük felépül. Őutána más tanítók is megjelennek ott, és nem mindegy, hogy azok mit építenek erre az alapra. Igazat mondanak-e, ami erősíti a korinthusiak hitét, vagy össze-vissza beszélnek, ami nem erősíti. Erre nézve mondja, hogy ki mit tanít nekik, ezt majd a végső ítélet, a tűz próbálja meg, mert mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz akkor; "és hogy kinek mit ér a munkája, azt a tűz fogja kipróbálni. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat fog kapni; de ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga megmenekül ugyan, de úgy, mint aki tűzön ment át." (1Kor 3,13-15).

Tehát nem az ember ég meg, hanem a munkája. Hogy mit tett ott a gyülekezetben Pál apostol után. Igyekezett tönkretenni azt, amit az apostol épített, vagy továbbépítette. Csak ott tett-vett, de semmi haszna nem volt, vagy továbbépítette az ottani hívőknek a hitét. A munkára vonatkozik ez a tűz, nem az emberre. Ennek a félreértéséből adódott ez a feltételezés, hogy lehetséges egy közbülső állapot.

A dolog summája pedig az, hogy nekünk az élőkkel kell törődnünk sokkal jobban, mint a halottainkkal. Szokták azt mondani, hogy a krizantém a rossz lelkiismeret virága. Sokszor azok visznek temérdek virágot valakinek a halála után sokszor, akiknek rossz a lelkiismeretük. Addig kellett volna vinni, amíg itt volt. Addig kellett volna időt szakítani, felkerekedni és elmenni az ország másik végébe is meglátogatni az öreg nagyit és megsimogatni, és vinni neki valamit, amíg itt volt közöttünk. Nem pedig utána próbálni kiegyenlíteni valahogy a tartozást. Nem tudjuk kiegyenlíteni. Legyünk kegyeletesek a halottainkhoz, adjunk hálát Istennek mindazért, amit rajtuk keresztül adott, de az élőkkel foglalkozzunk többet. Nekik vigyünk virágot, nekik mutassuk a Jézushoz vezető utat, és ne az elhunyt után aggódjunk, hogy vajon hol töltik az örökkévalóságot. Itt imádkozzunk egymásért, amíg itt vannak azok, akikért imádkozhatunk, ne a haláluk után próbáljunk valamit tenni az érdekükben.

Ez Isten igéjének a világos tanítása. És az a nagy bátorítása, hogy mindnyájan lehetünk szentek, akármilyen messziről, akármilyen mélységből hív magához a mi szerető Istenünk, és Jézus érdeméért, de egyedül az Ő érdeméért, egészen új életet ad a hívőknek.Ámen.

Címkék: varga zoltánné.