1Kir 19,1-13.

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a
prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az
üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap
ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt,
elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai
Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt,
és ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok
jobb elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt.
De egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült
lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az
ÚR angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj
föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és
ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven
éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak
így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt:
Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai
elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig
fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el
akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR
színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a
szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. 13 Amikor Illés ezt
meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a
barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt,
Illés?

                      MEGHALLANI A SUTTOGÁST

A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz
után halk és szelíd hang hallatszott. (1Kir 19,12)

Mint sokan mások, már tapasztaltam kimerültséget, csüggedést és
depressziót. A nehéz időkben Isten arra bátorított, írjam le egy
naplóba lelki tapasztalataimat. Isten nagymértékben megerősített lelki
táplálékot és italt kínálva. Utamba támogató barátokat és bíztató
igeverseket helyezett. Mikor legsebezhetőbbnek érzem magam, igazából
akkor vagyok legfogékonyabb és nyitottabb Istenre.
Mint Ézsaiás, általában arra várunk, hogy Istent a megrázó
szélviharokban, földrengésekben vagy tűzben lássuk. A nagy mélységek és
magasságok láthatóan jelzik Isten munkáját. De ennél gyakoribb, amikor
Isten halkan és szelíden szól.
Erre rájönni, az évek hosszú sora óta vezetett lelki naplóm segített.
Mikor öt évvel ezelőtt visszaolvastam, azt fedeztem fel, hogy nagyon
küzdöttem az imádkozással. Több különböző módszert is kipróbáltam, de
mindig úgy éreztem, csak a levegőbe beszélek. Ézsaiáshoz hasonlóan
Isten rajongói is lehetünk, de mégsem halljuk és értjük beszédét. A
szavak áradata helyett egyszerűen csak leülhetünk Isten lába elé, hogy
figyelmesen hallgassuk

 a "halk és szelíd" hangot.

Imádság: Istenünk segíts, hogy még a megpróbáltatások idején is
befogadóak legyünk. Ámen.