Vannak népek, emberek a földön, akik nem ismerik az Istent. A mennyei Atya, az egyszülött Fiát adta értünk, nekünk, hogy megismertesse velünk az Ő személyes életét, szeretetét. Mi hálát adunk, Jézus Krisztusnak, hogy eljött közénk, és kimondhatatlan szeretettel fölemelt, kimentett minket a bűnből, megváltott, és visz magával az atyai házba. A mennyei Atya, Jézus Krisztuson keresztül beszél, néz ránk, - fárad, küzd értünk, és azt mondja: „aki engem lát, látja az Atyát”. Jézus Krisztus elmegy egészen a keresztig. A keresztről lenézve ránk, mutatja meg nekünk, az Atyjának végtelen irgalmas, és szerető személyét. - Mindennap teljék meg a szívünk hálával és örömmel azért, hogy gyermekei lehetünk! Elmélkedjük ma végig Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt mondatait, és teljen meg a lelkünk hálával. - - „Testvéreim! Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki Lelkének minden mennyei áldásával megáldott minket Krisztus által. Őbenne választott ki minket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk színe előtt. Szeretetből eleve arra rendelt bennünket, hogy akaratának tetszése szerint Jézus Krisztus által fogadott fiakká legyünk, és magasztaljuk fölséges kegyelmét, amellyel szeretett Fiában jóságosan megajándékozott minket. Őbenne nyertük el vére árán a megváltást és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet teljes bölcsességben és megértésben gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervet, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban mint Főben egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Őbenne nyertük el mi is az örökséget annak rendelése szerint, aki mindent szabad elhatározásából tesz. Szolgáljunk hát fölsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglalója örökségünknek, annak, hogy teljesen megváltva övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére. ( Ef 1,1 – 14 ) Az Istentől elszakadt embert az jellemzi, hogy nem dicsőíti Őt. Azért nem dicsőíti, mert nem is ismeri, és ezért csak önmagát tudja dicsőíteni az ember. Az már nagy ajándék, amikor valaki megismerve Istent tudja dicsőíteni, áldani, szeretni. Mindennap adjunk hálát Istennek, és örüljünk annak, hogy a végletekig szerető Atya, Jézus Krisztus, és a Szentlélek minden lelki áldással eddig is megáldottak, és megáldanak ezután is minket. - Nagyon sok lelki áldást kaptunk és kapunk ma is. Legyünk hálásak minden szentségért, minden ajándékért, főleg a bűnbocsánatokért, a szentáldozásokért, a kapott kegyelmekért! Legyünk hálásak azért, hogy tudunk imádkozni! - Mindenért legyen áldott az Isten, aki végtelenül szeret minket!