Drága Barátaim, kedves Mindnyájatok!

Ezt a szép történetet, egy régi kedves barátom kérésére hoztam el Nektek 
felhatalmazott arra, hogy a nevével ellátva tegyem közzé. 
 
  

"Egy tavaszi eseménysorozat a 90-es évek elejéről,

mely nem volt más, mint: 

Megtérésem Története  
 

     Úgy, 1980-tól a rendszerváltásig évente több alkalommal, több hónapot töltöttem a Szovjetunióban.

Volt, amikor kiállításokat készítettem elő, és a kiállításokkal összekapcsolódó állófogadásokon vettem részt. Megjelentek a magyar vállalatok igazgatói, akikkel baráti kapcsolatba kerültem. Mindenkivel tegező viszonyban, a telefonszámuk a noteszemben.

Úgy éreztem, számomra minden elérhető!

Bármilyen területen gondom lesz, hívom az illetékest, és segít!

Istenről nem volt kialakult képem, hiszen nem találkoztam vele.

Közömbös volt számomra. Tegye a dolgát, én is teszem a magamét.

Így gondolkodtam azokban az időkben. Az életemből nem hiányzott, mert minden ajtó megnyílt egy szavamra, és úgy éltem, ahogy nekem tetszett.

Azért említettem e most már lényegtelen dolgot, hogy lássátok, az emberi értékek hogyan hullnak egy pillanat alatt a porba, hogy semmivé  legyenek. 

Egy szó: RENDSZERVÁLTÁS. 

Az igazgatók nyugdíjba kerültek, az értékek gazdát cseréltek. A Szovjetúnió felbomlott, és minden kapcsolat semmivé vált.

Amit nyolc év alatt megszereztem, az csak kedves és haszontalan emlékké  lett.

Eszembe sem jutott volna, hogy Istennel a kapcsolatomat megerősítsem.

Az ember alapgondolkodása, hogy maga alakítsa sorsát, és ne csodára várjon.

Ő másként akarta!

Neki terve volt velem, és a tervében ma is benne vagyok.

Nézzük, hogyan is kerültünk közel egymáshoz?

1994 táján lehetett, amikor üzlettársammal, barátommal egy Kft. tulajdonosaiként, illatszer-kozmetika és műszaki üzletet üzemeltettünk.

Egyszer, azt éreztem, hogy nagyon kezd fájni az oldalam, azaz a jobb vesém.

Kértem egy beutalót és készítettek rólam ultrahang és röntgen-felvételt. Ezeken semmilyen kő nem volt látható, pedig egyre nagyobb fájdalmaim voltak. Mivel a kő nem látszott, nem akartak megműteni, nem is akarták szétrobbantani, csak néztek rám sajnálkozva.

Azt mondtam feleségemnek. Ide orvost ne hívjon senki, majd csak történik valami!

Két hét telt el úgy, hogy nem tudtam lábra állni, csak feküdtem. 

     Egyik éjszaka, kettő óra körül, érdekes dolog történt. Ébren néztem végig a történteket, de azt hittem álmodom. A sötét szobába óriási fehér fény tört be, de nem az ablakon, hanem a mennyezet felől. A lakás mennyezete eltűnt. Én hanyatt feküdtem, és mindent jól láttam.

A tetőcserép magasságában állt egy Jézus szobor, igazi kőből  és a tenyereit felém fordította. Mindkét tenyeréből áradt a nagyon fehér fény. Tejfehérnek mondanám, mert szinte sűrű volt, mint a tej, de a fényessége nagyon erős. Láttam, hogy rám jönnek a sugarak, ezért végignéztem magamon, hogy mi történik, hová megy a fény.

A mellemtől talán a térdem környékéig szabályos kört világított be éles határvonallal.

Ezzel egy időben szólt hozzám egy nagyon tiszta, kellemes hang, ami szinte megnyugtató volt, bár egy pillanatra sem ijedtem meg, csak kíváncsian néztem a jelenséget.

A fény kezdetével a hang is megszólalt azonnal, és ezt mondta:

„Én most meggyógyítalak téged, mondd el az embereknek, hogy történt!” 

A fény megszűnt, a hang elhallgatott, és a szoba pont olyan volt, mint 10 másodperccel ezelőtt. Nagyon meglepődtem. Akkor még nem ismertem azt a bibliai történetet, amikor Saul is fényt és hangot hallott a damaszkuszi úton. 

Csodálkoztam a történteken, amiből semmit sem értettem.

A betegségemről is teljesen megfeledkezve határoztam el a következőt:

A nagy meglepetés után, kimegyek pisilni egyet! Fel sem tűnt, hogy meggyógyultam, úgy járok, mint betegségem előtt. Laza mozdulattal felhajtottam az ülődeszkát, és mielőtt végeztem volna a dolgom, koppanást hallottam.

Lehajoltam, felemeltem a kis követ, ami minden fájdalom nélkül kiesett belőlem. Olyan volt, mint egy borsszem de olyan hosszú tüskék borították, mint a református templom tetején lévő esthajnal-csillagot. Gyakorlatilag az volt!

Később arra gondoltam, hogy a kő alakja mutatta az irányt, ahová irányítani akart a Teremtő.

Most már tudom, milyen hosszú út állt még előttem.

Természetesen nem borultam le a meghatottságtól, hanem értetlenül néztem a követ, és úgy döntöttem, hogy ezt a látomást még a feleségemnek sem mondom el, biztosan bolondnak tartana. Szavahihető ember nem beszélhet ilyen álmot úgy, mintha igaz történet lenne.

Ezért, nem is fedtem fel a titkot.

Talán három nap múlva, amint nappal mentem keresztül az udvarunkon, ugyan az a hang megszólított, pontosan a hátam mögül, és ezt kérdezte?

„Miért nem mondod el az embereknek, hogyan gyógyultál meg?” 

Hirtelen hátrafordultam, de nem láttam ott senkit. Na ne szórakozz velem! Fakadtam ki!

Majd én eldöntöm, hogy mit mondok el, és mit nem! Nagyon mérges lettem. Néhány nap múlva, érkezett egy fizetési felszólítás, hogy fizessünk ki egy kiegyenlítetlen számlát 128 000 forintot. Amikor a felszólítást olvasni kezdtem, a hang azonnal megszólalt, és ezt kérdezte:

„Miért nem mondod el az embereknek, hogy gyógyultál meg?” 

Na, ne bosszantsál még te is! Éppen elég baj, hogy kérik ezt a pénzt, amit mi már egyszer kifizettünk!

Barátom! Keresd meg a csekket, amin ezt befizettük! Mondtam erélyesen üzlettársamnak, majd túltettem magam rajta. Másnap arról értesülök, hogy nincs meg a csekk!

Nagyot sóhajtottam, és befizettük még egyszer.

Eltelik egy hét, és újabb értesítés jön a kozmetikai cégtől.

Azt olvasom a felszólításban, hogy nincs befizetve egy 180 000 forintos vásárlás sem.

Természetesen ezzel a mondattal egy időben hallom a hátam mögül az ismert hangot:

„Miért nem mondod el az embereknek, hogy gyógyultál meg?” 

Csúnya megjegyzéseket tettem, majd ismét szóltam üzlettársamnak, (aki a könyvelést intézte nálunk), hogy keresd elő a befizetett csekket.

Másnap panaszolja, -nem találom ezt sem!

Fizessük be, akkor nem tehetünk mást.

Közben 400 000 Ft. Áfa visszaigénylésünket teljesítette az Apeh, így elmentünk a pénzért.

Legnagyobb meglepetésünkre látható volt a pénz megérkezése, de nem gyarapodott tőle a számlánk. Bekönyvelték, de mégsem volt pénzünk. Ez hihetetlen dolognak tűnik, de a pénzintézet dolgozói próbálták magyarázni, de ők sem értették, majd elvittük a bizonylatokat a könyvelőhöz, hogy nézze át és kapjuk már meg a pénzt.

Két hétig lapozgatott, majd azt mondta, valami nem stimmel, mert nem gyarapszik a pénz a számlán, de ha utánaszámol, számszakilag mégis rendben van, ez meghaladja a tudását, és visszaadta a kivonatokat.

Elbuktunk 400 000 forintot. Na nem baj. Mit tehetünk?  

Közben ismét reklamáció érkezett  egy műszaki árukat összeszerelő Kft. részéről.

Behívtak minket, hogy nézzük meg a számítógépüket melyen 118 000 Ft. tartozásunk van.

Mi ugyan mondtuk, hogy mindig készpénzért vásároltunk náluk, nem lehet tartozás. Ezt ők is elismerték. Megmutatták azonban a számítógépes könyvelésükben, hogy ott áll a 118 000 Ft. tartozásunk.

Természetesen a kísérő mondat ismét hallható volt a fülemben:

„Miért nem mondod el az embereknek, hogy gyógyultál meg?” 

Én csak káromkodni tudtam ezek után. Kifizettük ezt is!

Néhány nap múlva valakinek ki kellett fizetnünk 150 000 forintot.

Üzlettársam betette a táskájába, hogy másnap feladja a pénzt.

Ebben a pillanatban egy közös barátunk érkezett, az üzletbe.

Vigyetek már fel a Serfőzdébe egy sörre! A barátom betette a táskát a kocsiba, beszálltak, és elrobogtak. Másnap reggel azzal fogad üzlettársam, hogy amíg bementek egy sörre, feltörték a kocsiját, és ellopták a táskát és a pénz is eltűnt természetesen, tehát kell újabb 150 000 Ft.

A mondatot ismét hallottam:

„Miért nem mondod el az embereknek, hogy gyógyultál meg?” 

Mától bezárunk, én ezt nem csinálom tovább ordítottam, és lehúztuk a rolót.

Persze jártam még kocsival az üzlethez, hiszen tele volt áruval. Amikor megálltam, kiszállás előtt belenéztem a visszapillantóba, és láttam, hogy üres az utca. Akkor megnyitottam az ajtót.

Abban a pillanatban egy kerékpáros fiú kormánya beakadt a 10 centire megnyitott ajtóba, és óriási szaltóval elvágódott, és a karja eltört. Természetesen a hang megszólalt, és mondta:

„Miért nem mondod el az embereknek, hogy gyógyultál meg?” 

A hét végén egy esküvő alkalmával egy kerékpáros hajtott neki az álló kocsimnak, és a pedál kihasította az első gumit, az ajtót végig behorpasztotta, a tükröt letörte, a kerékpár kormánya az első szélvédőt betörte.

A nő kezében minden csont eltört, korházba került, és természetesen hallottam az elmaradhatatlan mondatot:

„Miért nem mondod el az embereknek, hogyan gyógyultál meg?” 

Nem és nem! Engem nem zsarolhat senki! Gondoltam keservesen, de nem hagytam magam betörni.

A kedvem rossz volt, az üzlet vesztesége meghaladta az egymilliót, és fogalmam sem volt, hogyan lesz tovább.

Besétáltam a református templom kertjébe, és az előttem sétáló lelkipásztornak mondtam elkeseredetten:

-Már egy ideje nagyon rosszul mennek a dolgaim!

Azonnal megállt, hátrafordult, és gondolkodás nélkül rám mutatott felemelt kezével, és azt mondta:

-„Te nem tettél meg valamit, amit meg kellett volna tenned!” 

Szíven ütött a dolog, mintha tudott volna mindenről, de nem mertem neki sem kitálalni, mert az elveim szerint, nem lehet engem sarokba szorítani!

Eltelt egy kis idő. Felkeresett lakásomon a lelkipásztor, kezében rengeteg könyv, és így szól:

-Engedj be, neked hoztam ezeket a könyveket!

-Miért fogadjam ezt el? Kérdeztem.

-Én is kaptam ezeket, megtehetem, hogy tovább adjam.

Arra kérlek viszont, hogy a szeptembertől induló bibliaórán ott legyél.

-De Péter! Tudod, hogy katolikus vagyok, és nem járok templomba!

Mi keresek én egy református bibliaórán?

-Ne törődj semmivel, teljesítsd a kérésem.

Nem tehettem mást, teljesítettem, mert nagyon szépen kért, nekem már  úgysem volt veszítenivalóm, eleget tettem tehát a meghívásnak.

Talán a második alkalomkor elhatároztam, hogy elmesélem gyógyulásom történetét, és megkérdezem a többiek véleményét, valóság ez, vagy álom? 

Ekkor egy hölgy a csoportból, akit nem ismertem, gondolkodás nélkül vágta rá:

„Józsi, ez nem álom volt, hanem Jézus gyógyította meg. Engem is Ő gyógyított meg!”

És akkor elmesélte, hogy érezte Jézus kezét a műtét helyén, és utána azonnal meggyógyult.

Érezte a kezet, de nem látott senkit, nem is szólt hozzá, de a gyógyulás mindent igazolt.

Csodálkoztam, hogy vannak emberek, akik így hisznek, de a kétség azért bennem volt.

Egykedvűen hazamentem.

Másnap azonban, reggel nyolc órakor csengett a telefonom. Munkát kaptam. Valamivel egymillió alatti munkamegrendelés volt! Ez akkor nagyon kellett!

Pénzem, munkám nem volt, és folyamatosan értek Isten, illetve Jézus részéről a figyelmeztetések.

Mivel előző este elmondtam a történetemet, megtört a büntetések sora, és jöttek a megbízások.

Egyik munka a másik után, és újra visszazökkentem a normális emberi menetbe.

Jártam ugyan a bibliaórákra, melyek mindig igény szerinti hosszúak voltak.

Délután  5 órától, este10-11 óráig. Péter mindig azt mondta: -a kérdések nem maradhatnak megválaszolatlanul.

Templomba ugyan nem jártam, de ezek az órák nagyon lassan, de biztosan vittek Isten felé. 

Térjünk még vissza egy kicsit arra a pillanatra, amikor engedtem Jézus kérésének, és elmondtam az embereknek gyógyulásom történetét.

Most már logikus számomra, de akkor még nem értettem, hogy a Sátán miért indított akciót ellenem.

Amíg Jézus szólongatott, durván elutasítottam, és nem érdekelt. A Sátán örült, hogy ez az ember bizton az övé lesz. De amikor teljesítettem Jézus kérését, látta, hogy baj van, elveszít engem.

Ekkor ő jelent meg, és el akart vinni! Számomra nem adatott meg a szabad akarat gyakorlása, mert valakinek mindig fontos voltam. A Sátánnal való hadakozásomat nem kívánom senkinek!

Azt a félelmet, amit éreztem a Sátán „angyalainak” megjelenésekor, nem tudom elfelejteni. Ezek nem beszéltek, nem szóltak semmit, csak megfogták a két karom, a két lábam, és egy igen sötét térben húztak lefelé. Ez mindig az elalvásom pillanatában már kezdődött is. Én csak annyit tehettem, hogy rájuk kiabáltam: Engedjetek el! Mivel tovább haladtunk, elkezdtem káromolni és nagyon drasztikus káromkodásokkal próbáltam megfélemlíteni a Sátánt.

Szidtam a k. anyját, és mindent összekiabáltam, de egy pont után már nem csak álmomban, hanem hangosan ordítottam. Ekkor mindig felébredt a mellettem alvó feleségem, és megrázott.

Ebben a pillanatban felébredtem, nagy kimerültség volt rajtam, de azonnal eltűntek a sötétség urai.

Aznap már nem, de következő nap ugyan így játszódott le minden. Ez napokon át így ment.

Már féltem lefeküdni! Ekkor már Jézus nem háborgatott, de ott volt a nyakamon a Sátán, aki olyan makacs volt, mint én, de nem volt olyan kedves és megnyugtató, mint Jézus.

Jézus az én szidalmaim ellenére minden alkalommal, ugyan olyan kedvesen kérdezett, mintha először találkoztunk volna. Az Ő szeretete és türelme, nyugalma, utánozhatatlan.

Egyik hétvégén egy ismerősöm esküvője volt. Én videóztam, a lelkész pedig a fent említett lelkipásztor volt, aki áldást kért a pár akaratára, majd meghívták őt a vacsorára is.

Amikor Péter kanalazgatta levesét, odamentem hozzá, és elmeséltem, hogyan szórakozik velem a Sátán. Akár hogy ordítok vele, meg sem rebben - panaszoltam neki.

Ő mosolyogva kanalazott, fel se nézett a tányérból, majd miután végzett, rám nézett és így szólt mosolyogva:

„Tudod, hogy Isten és a Sátán majdnem egyforma erővel rendelkeznek. A te erőd mi az övékéhez képest? Ha viszont Jézus segítségét kéred, akkor a ti közös akaratotok legyőzi a Sátán erejét!”

Erre nem is gondoltam. Most már nem voltam olyan buta, mint fél évvel ezelőtt. Azonnal imádkoztam.

Kértem a Teremtőt, tartsa távol a Sátánt tőlem, mert én csak vele akarok ezután élni, és más változat nem érdekel.

És talán ez a pillanat volt életemben, amikor kimondtam, hogy csak veled!

És minden jóra fordult. Rossz álmom 16 éve nem volt. Ha sötét helyen megyek, nem borzongok meg, nem érzem azt, hogy valaki követ, mert mindig az Isten békéje, szeretete, nyugalma van velem.

Javaslom ezért nektek is, hogy tegyétek azt, amit én szoktam kérni az Istentől, hogy tisztítsa meg környezetemet a gonosz lelkektől, a lakásom, a telkem területén csak Isten Szent Lelke legyen! 

Amikor már ilyen meghitt, baráti viszonyba kerültem Teremtőmmel. Felfedte titkát a korábban keletkezett számlák eredetéről. Bizony, csak később értettem meg, hogy mire képes. Bárhol, bármikor egy számítógépet átprogramoz. Így a számlakövetelések más cégek részéről jogosnak tűntek, de ez nem volt más, mint az én büntetés sorozatom része.

Az ősz után jött a karácsony, és mint bibliakörös, úgy gondoltam, illik karácsonyra ajándékot felajánlani.

Ezért úgy határoztam, hogy vásárolok 80 db félkilós családi szaloncukrot, ajándékba.

Erre az időre még nem volt pénzem, bár dolgoztam. A fizetést csak a munka végén szoktam elkérni, így nem volt miből ajánlani. Csak a tiszta jóakarat és hála indított, de tudtam, hogy erre kölcsön kell kérnem. Telefonáltam a húgomnak, aki felajánlotta a pénzt, és mondta, hogy jön velem, mert ő is szeretne karácsonyra bevásárolni, majd együtt fizeti az egészet.

Így is történt.

A nyolcvan zacskóból kivett egyet a pénztáros, ahogyan szokták, rávilágított a leolvasóval, az kiírta, hogy családi csomag, ő beütötte, hogy „80 x”, és vette a húgom pezsgőit, rávilágított, és beírta hányszor, és ment minden rendesen.

Kijött a blokk, húgom fizetett, bepakoltunk a kocsiba és hazamentünk.

Nézzük a blokkot, hogy mennyivel is tartozom, és lám, a számítógépet átprogramozta valaki.

Az eddig jól működő gép a következő pénztári szalagot nyomta:

„Áru megnevezése: 80 x, darab 1, ára 570 forint. És az áru neve helyett, hogy családi csomag, a „80 x” jelent meg, mint név. A pezsgőknél viszont, már újra hibátlanul működött, jól írt mindent.

Hát  így történt! Láthattam, olyan hatalomnak mondtam nemet, és kihívtam szkanderezni, akinek nagyságáról fogalmam sem volt! Hozzátartozik még a történethez, hogy a számlát eltettem, hogy majd megmutathassam másoknak. Az eldugott helyről a kő is és a számla is eltűnt, és minden olyan dolog, ami bizonyíthatná igazamat. A számítógépekbe való beavatkozás is nyomtalanul visszasimult.

Csak a hit maradt meg bennem, de az megerősödött!

A 16 év alatt nagyon sok további dolgot cselekedett meg velem a Teremtőm.

Minden napomat együtt tervezzük meg, és igyekszem az Ő keskeny útján járni. 

Kívánom neked kedves Olvasó, hogy a nehéz helyzeteidben tudjál Istenhez fordulni

teljes bizalommal! Ismeri minden dolgodat, de csak akkor érzed és tapasztalod meg segítő erejét, ha őszinte és teljes a hited.

Az imádság ereje mindenen áthatol, ha őszinte! 

2010-12-15 

                     Áldott karácsonyt kíván:   Csonka József "

Ez a Barátom a mai napig ép elmével és jó egészséggel  jár hozzánk a templomba és abiblia órákra.

Szeretettel Ili.