Talán nincs is olyan ember, aki mindig bátor, sőt soha nem fél. Tudjuk, hogy Isten soha nem hagy cserben bennünket, mégis félünk. Még azok a vezető emberek, akik hatalommal rendelkeznek, azok is félnek. Féltjük az életünket, féltjük az egészségünket, féltjük a hozzánk tartozó szeretteinket, féltjük vagyonunkat, stb. Küzdünk a rossz ellen, a betegségek ellen. Próbáljuk gyógyítani magunkat, szeretteinket, de érezzük kevesek vagyunk. - - Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte őt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!” Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal meggyógyult. Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték: „Miért nem tudtuk mi kiűzni?” Ő így válaszolt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: „Menj innét amoda!” – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.” ( Mt 17,14-20 ) Egy kétségbeesett apa borul le Jézus előtt, és segítséget kér, mert fia nagyon beteg. Nem kell magyarázni, hogy mit jelent az, ha egy családban valaki beteg; főleg, ha egy gyermek beteg. Sokszor hiába próbálunk segíteni, azt tapasztaljuk, - tehetetlen segítők vagyunk. Az igazán nagy problémák előtt ma is tehetetlenül állunk, és valójában nincs ennél rettenetesebb. Olyannyira rettenetes ez a tehetetlenség, hogy kétségbe esünk. Tanuljunk a történetben lévő jelenetből, - és vigyük a betegeinket Jézus Krisztushoz, amint ez az apa is tette. Lássuk be, hogy Isten nélkül hiábavalóvá minden emberi erőlködésünk. Tegyük mindennap Isten elé életünket, a szeretteink életét, és az egész emberiség sorsát. Sajnos ma, éppen ez a Jézushoz menés hiányzik az életünkből ugyanúgy, mint az Isten iránti szeretet. Ennek ellenére, meghallgat, és megad az Isten mindent, ami szükséges örök boldogságunkhoz. Életünk során mennyi jót kaptunk már Istentől, és milyen kevésért adtunk hálát vagy mutattuk ki szeretetünket Neki. Sokszor önző módon éljük az életünket, és az Istentől kapott sok ajándék, adomány ellenére, - mégis Őnélküle teleik életünk. Ha igazán annak a Jézusnak lennénk a követői, Aki betegeket gyógyított, Aki halottakat támasztott fel, Aki a szeretetet élte és hirdette, akkor tudnánk adni valami gyógyírt a fájdalomra, tudnánk segítséget nyújtani az élet küzdelmeiben megfáradottaknak. Akkor valósulnának meg, történnének meg a csodák, a gyógyulások, ha teljesen bíznánk Istenben. Sok ember várja sóvárogva, hogy segítsünk rajtuk. Vigyük mi is Isten elé szeretteinket, felebarátainkat, és kérjük, hogy segítsen Rajtuk. Kérjük Istent, hogy adja meg nekünk a hitet, a reményt és ezek által, és a szeretetet erejével tudjunk segíteni a szenvedő, lelkükben megtört embereken. Köszönjük!